– Véleménye szerint a gyermekek korai művészetoktatásának melyek az alappillérei, hogyan lehet „előhívni” a bennük rejlő tehetséget?
– Elsődlegesnek tartom, hogy a gyermek pici korától kezdve egy olyan ingergazdag környezetben cseperedjen, amelyben örömét leli, játékosan tanul. A vizuális képessége, a képi kultúrája a látványban gazdag környezetben fejlődik. Az ingerszegény környezet a gyermek felfedező habitusának gátja, a vizuális kultúrája nem vagy csak nagyon lassan követi az életkori sajátosságokat. Támogatnunk kell azt a vágyát, hogy minden pillanatban újat lásson.
A parkban séta közben hadd figyelje meg a virágokat, a füvön mászkáló bogarakat. Hagyjuk, hogy lehasaljon a fűbe, amikor egy cipekedő hangyát lát. Üljünk mellé, végezzünk közös megfigyeléseket. Legyünk hozzá türelmesek, mutassunk meg mindent, ami az érdeklődését felkeltheti. Ez a szemlélet könnyen elsajátítható, egyszerű és nagyon fontos a gyermekek egészséges fejlődése érdekében. Célszerű olyan eszközökkel megismertetni gyermekünket, amelyek életkori sajátosságaiknak megfelel, bármikor elérhető. Gondolok itt kisebb-nagyobb papírlapokra, de felügyeletünk mellett használhat festéket, zsír-és pasztellkrétát, színes ceruzát. Nem biztos, hogy ecsettel fog festeni, lehet, hogy az ujja hegyével, vagy a festéktől színes tenyerét fogja felhasználni a képalakítás alkalmával. Elsősorban a színekre figyeljünk. Kétéves korában például még nem zsiráfot rajzol, de ha egy hosszú nyakra hasonlító formát készít, meg lehetünk vele elégedve, pláne ha még indoklásként azt is kijelenti, hogy ő már volt állatkertben, nagyon jól tudja, hogy ilyen a zsiráf! Ezt a kijelentést támogatni, dicsérni szükséges!
– Ha egy könyv illusztrációt tartalmaz, az mennyiben befolyásolja a gyermek képzelőerejét? Korlátozza vagy ad egy kis támpontot, lendületet a történet vizuális kibontakoztatásához?
– Az illusztráció kölcsönhatásban áll az adott szöveggel. Láthatóvá teszi a leírt sorokat, élménnyé a tartalmakat. Segíti a szereplők, események, helyszínek megismerését. Megjeleníti a karaktereket, utal a mondanivalóra. Hozzá kell segíteni a gyerekeket a vizuális megjelenítések tartalmi azonosítására. Ha nem is színesben, de legalább egyszerű, karakterikus formában ábrázolják a szereplőket.
– 2011-ben jelent meg az Apáczai Kiadó gondozásában a Szivárvány rímek című antológia, mely egyedülálló módon 16 kortárs író gyermekverseit tartalmazza. A változatos témájú verssorok illusztrálása során mennyire volt megkötve a keze?
– Ezt a kötetet nem csak én illusztráltam, hanem több, jelentős eredményeket elért fiatal grafikus is. Részt vettem a szerkesztésben Gombos Péterrel a Kaposvári Egyetem gyermekirodalom kutatójával. Egy év kemény munkájának gyümölcse lett a kötet, mely által közelebb kerülhetett a gyerekekhez a kortárs irodalom. Az illusztrátorok gyakorlatilag eldönthették, hogy a vers melyik részletét tartják fontosnak vizuálisan is megfogalmazni. Az a megtiszteltetés ért, hogy Csukás István, Zalán Tibor, Nagy Bandó András, Nyulász Péter és Szilágyi Ákos engem kértek fel illusztrátoruknak. Végül Selyei Tamás tipográfus kezei alatt megszületett a kavalkádból az egységes antalógia.
– Milyen tervei vannak a közeljövőben?
– Folyamatosan illusztrálok, rajzolok, festek kedvemre a nyári időszakban. Ősszel folytatom a tanítást a VISART Művészeti Akadémián, de szeretnék sok időt családi körben eltölteni szeretteimmel, gyermekeimmel, unokáimmal. Szeretném gyakran látogatni a legkisebb, 4 hónapos dédunokámat. Megnézni az aktuális tárlatokat, a főváros jeles kiállításait és utazgatni, szerte az országban, hisz annyi minden látni- és felfedezni való vár még rám!
