1864-től Pesten nevelősködött, 1864-től 75-ig a pesti református felső leányiskola igazgatója- ként intézetében ő vezette be először a magyar nyelv rendszeres tanítását. Öt évig Szatmárban igazgatóskodott, majd állami szolgálatba lépett, s Újpest után került Ceglédre 1885-ben. Akkor államosították a polgári iskolákat. A ceglédit is, amely Eötvös népoktatási törvénye után az országban elsőként alakult meg 1869-ben. „A polgári leányiskolához három új tanítónő neveztetett ki, úgy mint Erlich Ilona kisasszony és Kalocsa Róza asszony Újpestről és Raab- Galló Kornélia asszony, kik mindnyájan e héten foglalják el állomásukat” – tudósít az államosítás tényéről a Czegléd, 1885. január 18-án. Egy hét múlva arról ír, hogy nem az iskola falai között, hanem Tóth József megyei tanfelügyelő és a közgyűlés tagjai előtt tette le az esküt Elefánti József igazgató és minden tanító. A tanfelügyelő ezt így indokolta: „a városnak kell továbbra is hű őrnek lenni arra nézve, hogy a közmívelődés emelésére megtesz-e mindent, és hogy ezáltal is ápoltassék a közérzet.” A négy fiú és három leányosztályban (109 fiú, 45 leány) összesen 7 férfi és 4 nő tanító volt. De nem akármilyenek! Kalocsa Róza úgy került ide, mint ismert író, ifjúsági író, szerkesztő, műfordító, a nőnevelés apostola. Mokos Károlyt, aki szintén írt (Eredeti mesék az ifjúság számára Cegléd, 1884.), éppen most vezényelték Nagyrőcére (ma Szlovákia). A csalódott Táncsics tőle búcsúzott el csak a ceglédiek közül 1877-ben. De itt tanított Réthy Lajos festőművész-tanár, Paulovits Károly a sport és a néprajz lelkes híve, felesége, Gallauner Etelka, Doucha Károly énektanár, zeneszerző, Simon Béla helytörténész, újságíró. Kalocsa Róza Cegléden számtant, természetrajzot, szépírást, magyar nyelvet, történelmet is tanított. Itt szerkesztette a Leányvilág c. képes hetilapot, képeskönyvet adott ki Verses állatképek címmel s a Mnemonikáról adott ki értekezést [a felidézést megkönnyítő módszerek] Sz. Nagy Sándor néven. Érdekes, de nem véletlen: többször jelentek meg munkái „álnéven”: Kardos Pál, Kovácsházi László, Sz. Nagy Lajos, vagy csak Nagy Lajos. Férfi nevek. Az írónőkre nem néztek igazán jó szemmel. (Túry Gyula templomfestő felesége, Barabás Miklós unokája (Szegedy-Maszák Leona) Csaba Imre néven adta be festményeit a kiállításokra…) Nyomós indoka volt tehát Kalocsa Rózának, hogy harcoljon a nők nagyobb szerepvállalásáért, elismeréséért. A megoldást a műveltség megszerzésében látta. Az illem könyve ideérkezése előtt jelent meg Budapesten. Ceglédi tanítósága idején bővült a leányosztályok száma a 3. és 4. évfolyammal. Igazi polgári értéknek tartották akkor az iskola elvégzését, mely a teljes életre készít fel, míg a gimnázium (ami itt még nem volt akkor) csak úri gyerekeket nevel…
Ceglédről a Pozsony melletti Somorjára helyezték 1887-ben, majd 1893-tól haláláig (1901. február 16.) Debrecenben volt ismét igazgató, az Ev. Református Felsőbb leányiskolában.
A Családi boldogság c. kötete a bevezetőben említett fejedelmi nász napjaiban, 1890-ben jelent meg. „Szegényedünk!- írja a Bevezetésben. Ez el nem titkolható, szomorú valóság; egyesek, családok, nemzetségek pusztulnak el vagyonilag, züllenek el erkölcsileg. A csalás, sikkasztás napirenden. Az öngyilkosságok egymást érik, pedig oly kevesen vagyunk e szörnyű csapások nélkül is” Azért ír a család szerepéről, a férj iránt való hű és igaz szeretetről, a szelídségről, mert úgy véli, hogy az otthon hangulatában a fő irányító a nő (maimoni.hu).
Fecsegő barátnők cím alatt ezt írja a lányoknak, asszonyoknak: „Ha családi boldogságot akarsz teremteni, vagy azt megőrizni, akkor sehol se légy szívesebben, mint saját otthonodban, és soha se engedd házadat kíváncsi és fecsegő asszonyok gyűlőhelyévé. (…) Fecsegő asszonyok társasága okvetlenül sokféle veszekedésbe kever, és benned a rossz indulatoknak egész raját kelti föl, mikről neked, magadnak tudomásod sem volt eddig. Ha e fecsegésekből értesülsz, hogy mások miket beszélnek s mi módon ítélnek rólad, az téged bosszúra és gyűlöletre ingerel, melyek lelkedből minden örömet kiölnek. Ha azt hallod, hogy más asszonyoknak mennyivel jobban van dolguk, mennyivel kellemesebb az életük, mint neked, úgy az irigységet, fölösleges vágyakat ébreszt benned, esztelenségedben elégedetlen leszesz saját körülményeiddel. Ha még azután ráadásul férjedet bírálgatják, gyalázzák ezek a kígyónyelvek, akkor csak egyenesen mondj le a boldogságnak még reményéről is. Ezért határozott erős akarattal ki kell magadat szabadítanod az ilyen nők társaságából, különben cseppenként csepegtetik a bizalmatlanság magvát lelkedbe az ilyen asszonyok, melyből gyanú, végre az ellenszenv halálos mérge fakad.” (maimoni.hu) Az illem könyvének (1884) most jelent meg hasonmás kiadása.
Nagyon várom a Családi boldogság megjelenését is. A könyvesboltokban, aztán a családi otthonokban. Elbűvölően üde és meglepően mai.
Kalocsa Róza Ceglédre érkezésekor asszonyként említik a nevét. Férjének csak a nevéről van adat: özv. Márkus Elekné Debrecenben hunyt el 1901. február 16-án. Mezőkovácsházán, Debrecenben utcát neveztek el róla.
Irodalom: Hidvégi Lajos: A Ceglédi Táncsics iskola története 1969. Kézirat.
Hidvégi Lajos: Hirdette a nők egyenjogúságát. Ceglédi Hírlap 1978. január 24.
