Talán csak a Mazda MX5 roadstere, vagy házon belül a két korábbi modell a Celica, vagy az MR2 hasonlítható hozzá, utóbbiban nemcsak a hajtás van hátul, hanem a motor is. Ha már itt tartok, érdemes megemlíteni, hogy a boxer elrendezésű erőforrás a Subarutól érkezik az autó orrába. Ez a motorépítés alacsony súlypontot és különleges motorhangot jelent. Az autóba nem egyszerű beülni, de kiszállni sem könnyű, hála az alacsony, sportautós építésmódnak. Amikor az első métereket megtettem a budaörsi szalonból kigurulva, a gokart jutott eszembe. A gokartozás nyújt ehhez fogható élményt, de még egy hasonlóság van, hogy mindkettő csak szórakozásra való. Általában a mindennapok során nem ilyen autókban „kínozzuk” magunkat, hanem egy átlagos, többcélú négykerekűben, amelybe még a családunk is belefér. A GT86-os 2+2 üléses (mint a legtöbb ilyen kaliberű típus), ami azt jelenti, hogy hátra csak egy plüssmackó fér be igazán. Ennek ellenére behajtogattam két – egyenként 9 éves- gyermekemet a hátsó ülésekre, akik a szűk hely miatt nem panaszkodtak, inkább élvezték a helyzetüket. Velük csak rövidebb távra merészkedtem, de a feleségemmel hosszabb távra terveztem. GT-ről, azaz Gran Turismo-ról van szó, így egy hosszabb túra következett, amelynek során célba vettük Magyarország legszebb tájegységeit, beleértve az Őrséget és a Balaton-felvidéket.
Több mint 1200 kilométert sikerült pár nap alatt autózni, ami nemcsak a gép miatt volt különleges, hanem a lenyűgöző tájak miatt úgyszintén. A túrázás nemcsak átvitt értelemben volt az, hiszen sikerült megismernem az izomlázat egy autóban. Ez csak először volt furcsa és szokatlan, de aztán megszoktam. Passzentos, de kényelmes ülések, meredeken álló kormánykerék, kőkeményen kapcsolható hatsebességes váltó. Itt izomból kellett nemcsak a kormányt tekerni, a váltót kezelni, de a pedálok nyomogatása sem volt komfortra hangolva. Mindezek ellenére jó volt beülni, jó volt vezetni, de rossz volt kiszállni, és itt most nem a mély üléshelyzetre gondolok. Nem beszéltem még a teljesítményről, amely manapság nem egetverő, de azért az átlaghoz képest mégiscsak tisztességes. 2000 köbcentis motorja, kereken 200 lóerős, ami a könnyű kasztnit (alig több mint 1200 kg), 5 másodperc alatt röpítette 100 km/óra sebességre. Feltéve, ha hinni lehet a nem gyorsulási adatok mérésére hitelesített jobb egyben helyet foglaló oldalbordámnak. Akivel egész jól elfértünk ketten az autóban, úgy, hogy még a csomagtartóba is ügyesen be lehetett rámolni. A hátsó két ülést ki sem használtuk, ide csak az esernyőt és pulcsikat dobtuk, amikre szükség volt Pünkösd környékén. Viszont nemcsak a csomagtér nagysága lepett meg, hanem benzintank lassú apadása is.
Átlagosan 8-8,5 litert fogyasztott a Toyota, ami tényleg kellemes meglepetés volt, mert nem igazán kíméltem, persze betartva a biztonságos és szabályos közlekedést. Jó volt hallani az apró zörgéseket, nyiszogásokat, amelyek a hátsókerekes hajtásából adódtak. Ebből következett az, hogy kikapcsolva a biztonsági felszereléseket, gyönyörűségesen tolta a farát ide-oda. Az autóval sehol sem tudtam feltűnésmentesen megjelenni, ez a jól eltalált formának és színnek köszönhető. Ha már szín, akkor meg kell jegyeznem, hogy bármennyire is szép volt a narancssárga, én azért el tudnám képzelni ennél szebb színben. Sajnos ilyen színben nem forgalmazzák és nem is rendelhető, pedig citromsárgában még jobban mutatna! (Külön köszönet a Toyota Motor Hungary Kft.-nek, akik mint már több alkalommal, most is lehetővé tették számomra autójuk tesztelését!) Több fotó a www.cegledipanorama.hu oldalon!
