Új helyszínen kezdi meg működését a Kutyaiskola augusztustól. A CVSE Malomtó széli telepén működő egykori kutyaiskola helyszínén műfüves pálya létesül, ezért költözött át a Balogh László vezette CVSE Kutyás Sport Szakosztály a Külső Kátai út és a Budai út kereszteződésébe.
A 2004 óta működő szakosztály vezetője elmondta, a kedden, csütörtökön és szombaton üzemelő iskolában sokan csak alapvető engedelmességre akarják nevelni kedvencüket, de mintegy tucatnyian színvonalas edzéstervvel több év alatt versenyekre készítik fel kutyáikat.
Maga Balogh László – aki hobbisportként kutyázik – is szép eredményekkel büszkélkedhet: magyar bajnoki, Őrző-védő Bajnokságon arany, munkakutya versenyeken arany és ezüst érmeket ért el kutyájával.
– Komoly kiképzés után fegyelmi gyakorlatokra, nyomkövetésre, apportírozásra, őrző-védő gyakorlatokra is képes a jó adottságú kutya. Az “ül, fekszik, helyben marad, hívásra odajön” parancsok megbízható teljesítésére való kiképzés, vagyis a kutya szocializációja is izzasztó testmozgást és nagy élményt jelent a kutyának és gazdinak is. – számol be a kutyaiskola életéről Balogh László.
– Van-e most különleges képességű növendéke?
– Igen, egy extra vérvonalból származó németjuhász, nagy reményekre jogosít. Anyai és apai ágon is világbajnokok a felmenői, valódi sportkutya. Jelenleg még csak 7 hónapos, de már most látható, hogy őrző-védő és nyomkövető képességei is kiemelkedők.
Másnap reggel a különleges kutya tulajdonosával Sz. Judittal, Ashok Lupus Demonissal – becenevén Asi – és edzőjével Balogh Lászlóval találkozunk a kutyaiskolában.
– Milyen eredményeket érhet el Asi, ha szorgalmasan gyakorolnak vele? – kérdem a Budapesten élő kutyatulajdonost.
– Akár egy világbajnoki részvételt, akár helyezést, sőt… határ a csillagos ég, optimista vagyok. Asi vérvonala különlegesen alkalmassá teszi a jó szereplésre: apja több német bajnokságot nyert, ősei között két világbajnok kutya is van, anyai ágon pedig munkakutya verseny nyertesek. Ha nem rontjuk el, ha tudatosan és szakszerűen eddzük, akkor jó sportkutya lesz – mondja Judit, akinek Asi a második kutyája.
– Most milyen versenyre és mennyit edzenek?
– Hamarosan teljesítjük a legalsó szintet, ami tulajdonképpen egy engedelmességi szint, hogy szót fogadjon a kutya, tehát az alapvető szocializációt takarja. A második szinten, amit kétéves kora körül szeretnénk már őrző-védő, nyomkövető feladatok is vannak és a fegyelmi munka is sokkal kiterjedtebb. Itt már apportírozás is szerepel feladatként, akadályugrással egybekötve, az már komoly vizsga lesz. Heti három edzés van, de nyomkövetést naponta végzünk, minden reggel ötkor kelek. Most 20-30 lépésnél tartunk és 400-ig kell eljutni, van tehát hova fejlődni.
– Ez sok odaszánást kíván a gazditól is.
– Én a világ legjobb sportjának tartom a kutyássportot. Egy állattal kell megértetni magunkat és őt megérteni, ez szenzációs. Jelekből, hangsúlyokból, empatikus készségből tudunk kommunikálni velük, mert beszélni nem tudnak. Fontos, hogy minket megértsenek a kutyák, de az talán méginkább, hogy mi megértsük őket.
– Miért éppen Ceglédre jár Budapestről?
– Közös ismerős útján találtunk Lacira. Sok kutyakiképzőt ismerek, de az ő módszerében azt tetszik, hogy nagyon empatikus a kutyával. Nem erőlteti minden áron az akaratát a kutyára, akkor ha az nem képes teljesíteni, vagy akár nem érti mit akar az edző. A másik, hogy látszik rajta, hogy nagyon szereti amit csinál, nem megélhetési kutyakiképző, és én ezt nagyon sokra tartom.
