Az Orbán-szobortól 3-4 km-re egykor bombadobó helye volt a kecskeméti katonai gépeknek. Épp a homokút másik felén pedig (nézzék el nekem, hogy leírom) magas kort megért görög dédnagymamám özvegységére maradt házikója áll-állt. A szobros kegyhely olyan nagy vonzerő volt, hogy a 90-es években ott a tragikus sorsú Zsótér atya újra nagy sokadalmas szentmisét celebrált. Akkora volt a helynek a vonzereje régtől, hogy a még frissen kikeresztelkedett dédapám is szívesen kiballagott az Urbán-dűlőhöz (apám mesélte). Ma e mellékelt fotók, s postabélyeg is őrzi családi titkaimat.
Az Örökkévaló áldja ezért is az olyan embereket, akik hasonló pontossággal ma igazat írnak – nem konfabulálnak – , s nem engedik a maradandóságok elporladását. Köszönet érte Borda Jánosnak.
Képek: Gyurakisz mama házikója (2001) / Magyar postabélyeg (2005)
