Balogh Györgyről, Imre öccséről szól a mostani múltidézés. Születésnapja 1911. július 2. Édesapja is Cegléden született (1880), majd a nagykőrösi tanítóképző után Vaálon, Felcsúton dolgozott néhány évig, és 1903-ban rendes tanítónak választotta meg a ceglédi presbitérium. Felesége Gyura Ilona volt, aki a polgáriban kitűnő eredményei mellett szép énekhangjával tűnt ki. 2) Cegléden járta az elemit. Kisiskolásként már a központi leányiskola tanítói lakásában éltek, édesapja innen kísérte iskolába, aki a Vörösmarty téri református iskolában tanított, mert 1916-ban hadikórház lett a benti épület. Fia az újvárosszéli Lugosi kocsmában berendezett tanteremben tanulta az ábécét. A négy elemi után 1921-től gimnazista lett, s 1929-ben érettségizett Piros Kálmán osztályában. Társa volt a később Kossuth-díjas, világhírű biokémikus, Laki Kálmán is. Ekkor már a Kút utca 14-ben laktak (a ház ma is áll, csak ablakai boltívesek lettek), melyet Szebeni Dániel jótállásával vásároltak meg. Imrével innen jártak a gimnáziumba, de bátyja négy osztály után a budai tanítóképzőbe ment, majd szegedi főiskolás lett. György harmadéves volt a Budapesti Református Teológián, amikor édesapja 1932. május 6-én, 52 évesen meghalt. Balog Imréné özvegyen élt haláláig (1962), lakásának egy részét bérbe adta, és gyönyörű kézimunkákat készített. Korábban, a jókedvű baráti-családi összejöveteleken többször felkérték magyar nóták, dalok éneklésére. A Nőegylet tagjaként kedves, barátságos egyéniségét és kiváló konyhaművészetét nagyon kedvelték. György, a fiatalabbik fiú a teológia elvégzése után, 1933-ban Ceglédre került a jeles prédikátor, Biblia-tudós Czeglédy Sándor mellé. Alig foglalta el a helyét, máris hatalmas szervezőmunka részese lett: 1934. szeptember 24-25-én rendezték meg Cegléden a kecskeméti református egyházmegye ifjúsági konferenciáját. A fiatalokat megszólító tanácskozás főbb előadásait Balogh György segédlelkész szerkesztésében külön kiadványban adták közre, az általa írt előszóval. 4) Vitéz Szőnyi Sándor, a gimnázium igazgatója előadásában azt mondta a 300-nál több ifjúnak: „Mikor vágyik ez az ifjúság új honfoglalásra? Amikor elviselhetetlen számára a helyzet. Az új honfoglalók úgy érzik, hogy nekik szűk, levegőtlen ez az élet, melyet számukra ez a világ megteremtett és fenntart. Ha vizsgáljuk, azt látjuk, hogy tűrhetetlen a mai helyzet az ifjúság számára, mert elvénhedett, ideátlan nemzedék áll előtte, amelyik még romokat sem hagy, mert azt is maga éli fel.” A sikeres ceglédi évek után öt év múlva a Kálvin téren lett lelkész, majd 1939-ben Orgoványba helyezték. – Két század munkaszolgálatos élt itt – írja 1985-ös önéletrajzában – 5) Kijártam, hogy délutáni istentiszteletre jöhessenek a templomba. A történet többi részét fia így ismeri: „Két fiatal, ceglédi 1944-ben megszökött az orgoványi munkaszolgálatos táborból. Nem találták Budapesten az ellenállási kapcsolatukat, ezért inkább visszamentek Orgoványba, édesapámhoz. Rögtönítélő bíróság elé akarták állítani őket, mint katonaszökevényeket – itt gyakorlatilag csak egyfajta ítélet létezett. Édesapám meglehetősen kockázatos, de nagyon eredményes közbelépésének az lett a vége, hogy a parancsnok letett a „kiköttetésről” is, végül egy hónapra megvonta tőlük a kimenőt. Az egyikük nevére emlékszem, Hoffer Lászlónak hívták. Az ötvenes évek végén találkoztam vele én is, amikor személyesen is felkeresett bennünket Cegléden, és megköszönte ismételten édesapámnak az életük megmentését. Ezután rövidesen, a hatvanas évek elején kivándorolt Izraelbe. Onnan írt később édesapámnak, hogy a másik ceglédi társával együtt emlékfát ültettek édesapám tiszteletére Jeruzsálemben, a Yad Vashemben (Holokauszt Emlékközpont), a Világ Igazainak kertjében..”
1948-tól a Cegléd-Újvárosi gyülekezet választotta lelkészévé. Kisebbik fia innen járt gimnáziumba, felesége (Somogyi Irma) a Táncsics iskolában volt tanítónő. A Petőfi u. 6. sz. alatti presbiteri lakásban éltek. Özvegy édesanyja közel lakott, gyakran meglátogatták egymást. Imre testvére már a budapesti, majd a pécsi tanárképző főiskola állattani tanszékén tanított, György fia 1960-ban érettségizett. Aztán műszaki egyetemista szeretett volna lenni, de ez – kétévi sikeres felvételi után – csak úgy sikerülhetett, hogy az újabb „helyhiányos” fellebbezésnél találkozott a dékáni hivatalban a ceglédi Szenczi Györggyel, aki bevezette őt és édesapját a dékánhoz, aki azt mondta (György így emlékszik): tépjük el a fellebbezést, mert fel vagyok véve a Műszer, Automatika Szakra. Szenczi Gyurival később is találkoztunk néhányszor Cegléden, minden alkalommal hálásan köszöntem a segítségét, nélküle ma talán nem lennék mérnök. (A Táncsics iskola tanára sajnos egy éve már elhunyt.)
Balogh György lelkész úr számára 1964-ben pécsi kinevezés következett, ahol 1965-ben esperessé választották. Beiktató beszédében is hű maradt szülővárosához: „Kemény, küzdelmes jobbágyi sorsban tanulta meg becsülni ez a nép a mindennapi kenyeret, a felszabadító nagy eszméket. Ezért lett Dózsa népe a reformáció otthon adója, Szegedi Kiss István hű tanítványa és Kossuth városa. Kossuth elindulásában harcos serege, száműzetésében hazahívója.” Esperes úr egészségi állapota 1974-ben meggyengült, nyugdíjba vonult, feleségével György fia közelében élt Budapesten. Ildikó óvónő lett Berettyújfalun, Zoltán fia Zürichben él, svájci állampolgár. A Cegléd Barátainak Köre 1982-es megalakulásakor találkoztam vele személyesen. Sugárzott az örömtől, hogy a város törődik jeles elszármazottaival: „Mindenekelőtt köszönetet mondok a résztvevők ünnepélyes és kedves fogadtatásáért. Olyan munkatársak vettek ebben részt finom szerénységgel és nagy szívélyességgel, akik városunk életének magas szinten voltak és jelenleg is munkálói: valamint a kedves leányok, jövőnk szép reménységei” – írta levelében e sorok írójának a találkozó után. 2003. szeptember 28-án hunyt el, 92 évesen, sírja az Öregtemetőben van szülei síremléke mellett. Egyszer emlékfát ültetett az akkori Földváry iskola udvarán. Él-e még az a fa?
1) Pataki Dénes: Csontváry Corvina Bp. 1975.
2) A külön hivatkozással nem jelölt adatok Balogh György okl. villamosmérnök családi levéltárából valók. Őt a magyar Rotarysok egyhangúan választottak meg Magyarország 2011/2012. évi Rotary Kormányzójának. [Humanitárius világszervezet.] Ezúton köszönöm szíves segítségét.
3) S. Szabó József: A ceglédi református iskola története. Cegléd, 1936.
4) Új honfoglalók. Szerkesztette és a bevezetőt írta: Balogh György ref. s-lelkész. Cegléd, 1934.
5) A Cegléd Barátainak Köre önéletrajzai. Kézirat Cegléd, 1985.
