– Mi vezetett a település várossá válásához, mik voltak azok a mérföldkövek, amelyek meghatározták ezt az időszakot? Miért volt jó Albertirsának várossá válnia?
– Már 1994-ben megfogant az akkori nagyközségi vezetők fejében a várossá válás gondolata, fel is vették a kapcsolatot a Belügyminisztériummal. Azonban akkor ez nem valósult meg. Amikor én 2002 őszén megkezdtem a második ciklusom, volt alapja a folyamat folytatásának. Alapot adott reményeinknek az, hogy a 90-es évek első felében kiterjedt útépítési program zajlott le a településen, majd folytattuk az infrastruktúra fejlesztést, intézményhálózatot javítottuk, korszerűsítettük a közvilágítást, sőt egy piackorszerűsítés is lezajlott. Hogy miért érte meg?! A költségvetésben pár tízmillió forintot jelentett közigazgatási szinten a városi rang, tehát nem volt mérvadó. A városi cím ma már csak inkább erkölcsi érték. Könnyen belátható, hogy nem attól város egy település, hogy hány lakást kötöttek be szennyvízhálózatba, mennyi járda van, milyen a szilárd burkolatú utak aránya. Egy városnak fontos ismérve kell, hogy legyen, hogy lakóinak és a környékbelieknek milyen szolgáltatásokat tud nyújtani. Ezért az azóta eltelt évek alatt folyamatosan fejlesztettünk. 2005-2006-ban 14 tanteremmel bővítettük az iskolaépületet, felújítottuk, megháromszoroztuk a szennyvíztisztító kapacitását. Új óvodát építettünk, egy másik felújítása jelenleg is zajlik, a bölcsőde férőhelyét megkétszereztük, több középületet korszerűsítettünk. 2010-ben már azzal kampányoltam, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a település külső megjelenésére is. Albertirsának ugyanis nincs markáns városközpontja, éppen a két település egyesítése okán. Ezért volt fontos a főtér program, melynek keretében a város legszebb parkját júliusban adtuk át. Célunk, hogy zöldebb, élhetőbb várossá váljon Albertirsa és ebben úgy látom célt értünk el, változik az emberek gondolkodásmódja.
– Említene olyan pillanatokat, amiket a legnagyobb sikernek tart a 15 év alatt?
– Ha egyetlen pillanatot kellene mondanom, akkor azt választanám, amikor megtudtam, hogy megkapjuk a városi címet. Azzal együtt is, hogy ez nem annyira cél, mint inkább eszköz. Ami még jó érzéssel tölt el, arra kevesen gondolnának: ma Magyarországon nem kis dolog, hogy nekünk 1999-től soha nem volt likviditási problémánk. És ha lehet még egy, friss élmény: amikor kimegyek a most átadott parkba jó látnom, hogy a helyiek magukénak érzik, birtokba vették. Jó érzés, hogy sikerült ráéreznünk arra, hogy mennyire kellett ide egy ilyen közösségi tér. Hozzáteszem ez egy ingázó település, ahová jobbára aludni jönnek haza a lakosok, az itt lévő kisgyerekeseknek, nyugdíjasoknak viszont szükségük van az élhető városközpontra.
– Jövőbeli tervek?
– A köz szolgálatának talán legkritikusabb pontja, hogy a mindennapi teendők maguk alá temethetik az embert, pedig a stratégiai tervek is fontosak. Előre kell látni és mozgatni valamilyen irányba a dolgokat. Valóban van két-három terv, amin dolgozunk. Az első: mikor komolyan vehető kritikát kapok, akkor mindig a gyógyvízünkről van szó. Van ugyan ebben egy jó adag illúzió is, de én mégis úgy gondolom, hogy okosabban, hatékonyabban is ki lehetne használni a gyógyvízben rejlő lehetőségeket. A termálvíz ügye Ceglédet is érinti, hiszen Közép-Magyarországon 50 km-es körben több településen van jó minőségű gyógyvíz. Közös programmal nem egymás ellenében, hanem összefogással az egyedi elemeket kiemelve lehetne népszerűsíteni ezt a kincset.
A másik cél lenne a foglalkoztatottság növelése, különösen, mert – mint említettem – Albertirsa ingázó település. Van ebben előrelépés, a település egyik fő munkáltatója az ásványvizet előállító Aquarius sok munkahelyet teremt, de zavaró kamionforgalmat is generál. Nyári időszakban naponta 400 kamion dübörög át Albertirsán. Nincs más megoldás, mint egy elkerülő út megépítése. Ennek tervei már készülnek, a pályázati lehetőségeket figyeljük. A harmadik tervhez szintén pályázati forrásokat veszünk majd igénybe, ez pedig a megújuló energiahasznosítás területén további beruházások.
– Azt szokták mondani, hogy a Ceglédi Kistérség több pólusú. Nagykőrös Kecskeméthez, Abony Szolnokhoz húz, Albertirsa pedig Budapest irányába orientálódik. Az önkormányzati és a választójogi törvény is átrajzolta most a térképet, hiszen Albertirsát a monori választókörzethez csatolták. Ön szerint hogyan lehetne javítani Cegléd és Albertirsa kapcsolatán?
– A törvényi változásokkal a kistérségi együttműködés formálisan megszűnt, de informálisan ugyanúgy létezik. Sajátos az a szisztéma, ami kialakult az országban azzal, hogy a járások és a választókerületek nem fedik egymást. Szerintem mindenképp hasznosabb lenne és egyértelműbb helyzetet teremtene, ha területi vonatkozásban legalább közelítenék a két párhuzamos rendszert egymáshoz. Azt gondolom, hogy a megyei szintre helyezett településfejlesztési feladatok tekintetében mindenképp jó lenne járási szinten jobban összehangolni a munkánkat.
– Kevés település első embere mondhatja el, hogy másfél évtizede kap bizalmat a lakosoktól. Ön mit tart sikere titkának?
– Nem tudom, hogy önmagában siker-e a negyedik ciklus, talán vannak, akik annak tartják. Talán az a titok, hogy nem változtam az emberekkel való kapcsolatomban, őszintén tudok beszélni bárkivel. Itt születtem, itt nőttem fel és ha majd nem leszek polgármester, akkor is itt fogok élni.
Kea
