A kórházban intenzíves ápolóként dolgoztam és a nyugdíj közeledtével arra gondoltam, hogy szeretnék valami igazán különleges dologgal foglalkozni. A szövés nagyon jól feloldotta bennem a naponta felgyűlt feszültséget, örömmel töltött el, bár a kezdet nagyon nehéz volt. Teljesen amatőr szintről indultam. A könyvtárból szereztem meg a szövési technikákkal foglalkozó könyveket, mert a könyvesboltokban értékes szakmai irodalmat nem igazán lehetett kapni.
Elutaztam az ország különböző tájegységeire, hogy tanulmányozzam a különféle szövési technikákat. Így sajátítottam el például Békésszentandráson az ún. torontáli technikát. Az ősi hagyományokat őrző nomád szőnyegek többsége ezzel a megoldással készült.
A goblen szövéssel, a francia- és ó gobelinnel a Gödöllői Művésztelepen Remsey Dóra ismertetett meg. 2005-ben mentem nyugdíjba, és 2006-ban kaptam meg a Népi iparművész címet.
– Mennyire munkás egy szőnyeg elkészítése?
– Leginkább a gyapjúval szeretek dolgozni. Ha vastag fonálból készítem és nagyon egyszerű motívummal, akkor az nagyon jól halad. Persze ha örökké felállunk, akkor nem – mondja nevetve Erzsi néni. Ha vékony fonálból és nagyon míveset szövök, akkor lassabban, de hát az adja az egyes szőnyegeknek az értékét, hogy mennyi munkát fektetünk bele. Nagyon szeretem a palócok színvilágát a kék és a piros színeket egy kis fehérrel kombinálva.
– Gondolom nem volt egyszerű szövőszékhez jutni?
– Az első szövőszékemet – egy nagy takács szövőszéket – hirdetés útján találtam meg. Egy garázsban porosodott, teljesen szétszerelt állapotban. Nem kis fejtörést okozott az összeszerelése. Ezt követően még egy takács szövőszék került a birtokomba, majd sorra jöttek a következők, de már különösen figyeltem arra, hogy minőségi, míves, régi darab legyen.
– A XX. század elejéig, évszázadokon át a takácsok szőttek a lakosságnak.
– Amikor még nyoma sem volt a textiliparnak az emberek maguk gondoskodtak a ruházatukhoz szükséges alapanyagok előállításáról is; megtermelték a gyapjút, tavasszal elvetették a kendert, s a kenderkócból fonalat fontak. Valamikor karácsony tájékán kezdtek el szőni a tavaszi munkák megkezdéséig.
A takácsok általában férfiak voltak, ők szőtték a finom anyagokat, abból készült a felsőruházat, az alsónemű. A durvább anyagokból – a lenvászonból – ágyneműt, törölközőt, konyharuhát, vagyis a használati tárgyakat készítették. Nagy becsben voltak tartva a textilek.
A szövőszékeket maguk faragták. Nekem van olyan régi szádfa szövőszékem, amelyben nincs egyetlenegy fém darab sem, még a szögek is fából vannak. Nagyon kemény fa, és nagyon jó rajta szőni, pedig már elmúlt 120 éves.
– A gyapjút, mint alapanyagot nem csak a szőnyegek készítésénél használja fel Erzsi néni.
– A gyapjú nagyon különleges anyag, télen fűt, nyáron hűt. Tarsolyt, tarisznyát, párnát szappant nemezelek. A szövés mellett kisebb kitérők voltak az életemben, – a kerámiával is foglalkoztam, Kun Éva keramikus tanított a szakma fortélyaira – ám ami a mai napig megmaradt, az a szappanfőzés tudománya, amit még nagyanyámtól lestem el. A főzött szappan kiváló sebfertőtlenítésre, bőrápolásra. A kirepedezett bőrt semmi nem gyógyítja hatékonyabban, mint a birkafaggyúból készült szappan. Persze vannak olyanok, amelyeknek semmi köze az állati zsiradékhoz – olívaolaj, kókuszvaj, pálmavaj – kizárólag növényi zsírokat tartalmaznak. Kecsketejes szappan, holt tengeri iszapos, – veszi elő sorban Erzsi néni – ez levendulás, körömvirágos, gránátalmás.
A nemezelt szappan funkciója kettős, mert a bőrünk tisztítása mellett radírozza is azt. Amikor még gyúrom, a szappan ki se látszik a gyapjúból, mikor kimosom, akkor kerül látótérbe, hogy az márványos lesz, vagy virágmotívum kerül bele.
– Mi a tapasztalata, van kereslet ezen kézműves termékek iránt?
– A szappanok iránt igen, ám az utóbbi időben nem létfontosságú a szőnyeg, visszafogott az érdeklődés, főleg anyagi megfontolás alapján. Beszűkült nagyon a kereslet. Ha az ember nem szeretné csinálni, akkor nem is csinálná. De hát ezt nem lehet abba hagyni! Nagy ajándék a sorstól nekem, hogy egyrészt megértem a nyugdíjas kort, másrészt amit annyira szerettem volna, azt csinálhatom.
