A Ceglédi Mentőállomás dolgozói, akik megígérték, hogy szétnéznek otthon további ruháért, mert 4 ember teljes újrakezdését kell megoldanunk. Köszönettel tartozom továbbá V. É. családgondozónak, aki ügyfélfogadási időn kívül is fogadott minket, és agilisan tárcsázta az anyaotthonokat, hogy találjunk helyet a csonka családnak, K. A-nak, aki szintén élelmiszerben segített ki minket, és a lányok kaptak tőle némi jó szót, kedvességet.
A család helyzete átmenetileg anyaotthonban stabilizálódott, úgyhogy másfél évre biztonságban, nyugodt körülmények között lehetnek. Köszönöm nektek, hogy ilyen angyalok vagytok! Cegléd városában élnek angyalok, és szerencsére úgy látszik engem is körülvesznek.
Ezután a gyönyörű történet után, szeretnék Önöknek egy másik történetet mesélni, arról, hogy mi az ami előtt a család áll.
Először is, az anyaotthonok zsúfoltak, többnyire a krízishelyzetben lévő családok is várólistára kerülnek. Akik ide jutnak, azok a családok többnyire folyamatos terror és állandó fizikai erőszak áldozatai és vagy nincs hová menniük, vagy mindenhol megtalálná őket az erőszakos házastárs. Ezért kényszerülnek ilyen otthonokba. Az otthonok titkosak, a benne lakók névtelenek és védettek. Ezek az otthonok fedelet biztosítanak a családoknak másfél évig. Semmilyen férfi nem juthat be az otthonba, még látogatóként sem. A családok megszakítanak minden olyan kapcsolatot, ahonnan eljuthatna hozzájuk az életükre törő családapa.
Az otthon nem ingyenes, a bevételük 30 %-át kell kifizetni a szállásért, és további rezsiköltségek is vannak, pl. egy adag ruhamosás 160 Ft, de minden más is pénzbe kerül. Azok a családok, akik ilyen helyzetben kerülnek ide, többnyire egy szál ruhával érkeznek, mindent maguk után hagyva, sokszor még a papírjaikat is, ugyanis mikor az emberek az életüket mentik, nincs idejük tervszerűen pakolni.
Pénzük szerencsés esetben a családi pótlék, mert a család több száz kilométerre kerül otthonról és az anyukának ebből a kilátástalan helyzetből kell elindulni munkát találni. Közben természetesen az anyaotthoni szállást, az étkezéseket, az új papírokat, és mindent nekik kell fizetniük. Első természetesen az iskola megtalálása, mert 50 óra hiányzás esetén (ami csak pár nap) elveszítik a családi pótlékot is, de már 30 óránál szabálysértés indul az anya ellen.
Természetesen van pár nap, amit orvosi igazolással meg lehet oldani, mert vannak segítőkész orvosok, de túl sokat nem, és a gyerekeknek is fontos, hogy azonnal közösségbe kerüljenek, ne maradjanak le a tananyaggal. Az iskolák titoktartással tartoznak a nevükkel és hollétükkel kapcsolatban és minden hatóság szigorúan őrzi a tartózkodási helyüket. Sem bíróság, sem rendőrség, sem gyámhatóság nem adhatja ki az információt a családról, de még én sem. Nem mehetnek haza az otthon maradt ruhájukért és mindent el kell engedniük, amit a múltban magukénak tudhattak. Szigorú szabályok vannak a kapcsolattartásra és gyakorlatilag majdnem egyedüli személy maradtam, aki tud róluk információval szolgálni. Ez kizárólag a védelmüket szolgálja. Kapnak pszichológusi segítséget és segítik elindítani a válást, a gyermekelhelyezést és a gyerektartás megítélését, bár ezek a mai bürokratikus rendszer miatt nem rövid folyamatok. Az apa egyelőre nem kap láthatást, mivel nemcsak az anyára, hanem a gyerekekre is veszélyes.
Úgy gondolom egy ekkora városban, mint Cegléd, szükség lenne egy ilyen otthonra. Hetente egy nő és havonta egy gyermek hal meg ma Magyarországon, családon belüli erőszak miatt! A családon belüli erőszak nem magánügy, igenis foglalkozni kell vele. Félre kellene tenni azt a hozzáállást, hogy a nő szoknyája mindent eltakar, hogy az asszony verve jó! Ez egy nagyon komoly probléma, és nem véletlenül írok róla most újra.
Azok a nők, akik elmenekülnek a bántalmazó családtagtól, hirtelen válnak rászorulókká, sokszor gyerekekkel együtt és sokat jelent nekik minden segítség. Ezért így a cikk végére segítségkérést szeretnék közzétenni! A fenti családnak, a barátnőmnek és három kislányának segítségre van szüksége. Téli ruhákra, kabátokra, csizmákra, iskolaszerekre, tornacipőkre, tartós élelmiszerre és természetesen anyagi segítségre. A gyerekek 10, 12 és 14 évesek. Minden segítséget szeretettel várunk, mert a legkisebb segítség is életet menthet!
Köszönettel: Kómár-Külüs Ágnes
