Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a Panorámában „A halálfa halála” című írást, ez késztetett arra, hogy egy kis fa élni akarásáról írjak Önöknek.
Amikor jó idő van és ráérek, akkor teszek egy kis kört a kutyámmal a környéken. Ekkor figyeltem fel, hogy a Szent Imre herceg úton a nagy tölgy szomszédságában az út mellett ültetett fák közül egy fiatal fácskát kettétörtek, mert „minek is van ez itt!” Ez a kis fácska a következő tavasszal a törzséből kihajtva növelt egy 40-50 centis hajtást, melyet megintcsak nagyon erős legények egy éjjel letörtek.
A következő tavasszal ez a szerencsétlen kis élni akaró fa, a gyökérről kihajtott és lett egy 20-30 cm-es hajtása. Még gondoltam is, hogy viszek egy kis karót hozzákötni a hajtást, de végül ez elmaradt. Pedig lehet, hogy ez mentette volna meg, de jött a hatalmas fűnyírógép – és vége. Most már nem hiszem, hogy az éltető napfényre még egyszer kihajt, így egy árnyékkal ismét kevesebb lesz.
Üdvözlettel: Orosz Mihály
