Másnap a berchtesgadeni sóbányában tettünk látogatást. Védőruháinkban, mint a pingvinek, totyogtunk a kisvonathoz, ami a bánya mélyébe vitt minket. A mélyben megmutatták nekünk, hogyan kerül a só a felszínre. Interaktív játékok segítségével pedig azt is megtudtuk, miért olyan fontos az emberi szervezet számára a só. Kedvencünk a két óriási csúszda volt. A bányalátogatást egy salzburgi városnézés követte. Sétánk során az idegenvezetőnktől sok érdekes történetet hallottunk a város híres szülöttéről, Mozartról is.
Izgatottan vártuk a keddi napot, az iskolalátogatást. A suli a város szélén található. Ez a mühldorfi gyerekeknek nem probléma, mert folyamatosan hozzák viszik őket az iskolabuszok. Maga az épület szép és modern. Elbűvölve léptünk be a tágas aulába, ahol az igazgató úr kivetítőn köszöntött minket németül és magyarul is.
8 órakor elkezdődött a tanítás, természetesen nekünk is. Kisebb csoportokra osztottak minket, de nem minden csoporthoz jutott felnőtt kísérő. Megszeppenve indultunk a kijelölt órákra, ki műhelybe, ki tornaterembe, ki tanterembe, ki a konyhába. Csodálkoztunk, hogy náluk 90 perces órák vannak, de szinte észre sem vettük az idő múlását. A szünetben találkoztunk ismét az aulában, s mindenki élménybeszámolót tartott. A következő órákra már sokkal bátrabban, magabiztosabban indultunk, s a végén büszkén számoltunk be egymásnak sikereinkről, mutattuk meg az elkészített munkadarabokat. A tanórák után körbevezettek minket az iskola szaktantermein. Ámultunk, és kicsit irigykedtünk a sok modern tantermet és taneszközt látva. Hát még a sportpályájuk! Akkora, hogy nemzetközi sportrendezvényekre is alkalmas. Délben az iskola menzáján láttak minket vendégül finom ebéddel.
Ebéd után gyárlátogatásra indultunk. A Fliegl hatalmas csarnokai nem messze találhatóak az iskolától. Partneriskolánk tanulói gyakran járnak ide üzemlátogatásra. Megkaptuk belépőkártyáinkat, kis rádiókat a nyakunkba, amelyeken keresztül hallhattuk az idegenvezetést, amit Erika néni tolmácsolt nekünk. A gyárban egy ott készített, a Lala-lokihoz hasonló kisvonattal vittek körbe minket. Meglepő volt, hogy a dolgozók nem gyalog, hanem kerékpárral közlekedtek az üzem területén az óriási távolságok miatt. Minden részlegbe eljutottunk, a legérdekesebbnek a gumiabroncs tárolót találtuk. A padlótól a mennyezetig gumiabroncsok sokasága a kicsitől a hatalmas méretig. A gigantikus méretek mellett szinte törpéknek éreztük magunkat. A végén megvendégeltek minket bajor pereccel, s egy-egy piros sapkát is kaptunk emlékbe. Összebarátkoztunk a tulajdonos fiával, Andreas-szal, aki úgy tanulja a magyar nyelvet, ahogyan mi a németet.
Alig vártuk, hogy este ismét találkozhassunk vele, s új német barátainkkal a grillpartin. Finom illatok csábítottak minket a bejárat felé, ahol két vidám grillmester forgatta a húsokat. Beljebb lépve ismét meleg fogadtatásban volt részünk. Funiok úr, a város polgármestere, az iskola egykori igazgatója is eljött, hogy találkozhasson velünk s tanárainkkal. Emlékül megajándékoztak minket egy-egy pólóval, s a kiránduláson készült közös fényképpel.
Szerdán Münchenbe utaztunk. Hatalmas volt a tömeg a város utcáin a sörfesztivál miatt. Népviseletbe öltözött fiatalok, idősebb hölgyek, urak sétáltak a belvárosban a híres Marienplatz környékén. Mi is élveztük a forgatagot. Délután az Allianz Arénában vártak minket vezetőink. A fiúk türelmetlenül várták, hogy beléphessenek ebbe a hatalmas sportlétesítménybe. Ülhettünk a lelátóban, kipróbálhattuk az akusztikáját, levittek minket az öltözőkbe is, sőt még azon a lépcsőn is felmehettünk, ahol a játékosok vonulnak ki a meccsre. Rettenetesen élveztük.
Sajnos ezután el kellett búcsúznunk új barátainktól, mert nekik másnap reggel kezdődött az iskola, nekünk pedig indulnunk kellett hazafelé.
Út közben egy kis kitérőt tettünk Passau felé. Itt találkozik három folyó: az Inn, amely Mühldorfon is keresztül folyik, az Ilz és a Duna, amely Magyarországon keresztül egészen a Fekete-tengerig folytatja útját. A hajókikötőben leparkolt a buszunk, mi pedig elindultunk meghódítani az óvárost. Keskeny sikátoron kaptattunk felfelé a dómhoz, amelyben a világ legnagyobb orgonája található. Rövid séta után eljutottunk következő úti célunkhoz, egy kis kápolnához, melynek magyar vonatkozása is van. Ide van eltemetve bajor Gizella, államalapító királyunk felesége, aki férje halála után a Niedernburgi kolostorban élt egészen a haláláig. A kis kápolna falán elolvastuk a magyar feliratot, majd beléptünk. Gizella sírja körül nemzetiszín-szalagos koszorúk sorakoztak, melyeket magyar látogatók helyeztek oda. Megcsodáltuk, hogy ez az egyszerű kis épület már 1000 éve itt állt ugyanezen a helyen.
Ezután igyekeznünk kellett, hogy le ne késsük a hajóindulást. Az idő most sem volt kegyes hozzánk, ezért nem tudtunk felmenni a fedélzetre, de lentről is gyönyörű látványban volt részünk a hajóúton. Legérdekesebb épület számunkra egy szálloda volt, melynek olyan a formája, mintha egy hatalmas óriás feküdne a folyóparton kék fejjel, fehér testtel, piros karokkal. A másik érdekesség a három folyó találkozásánál várt minket, ahol a Duna kék, az Inn zöld és az Ilz fekete vize egymás mellé ért, és jól látható volt a víz színének különbsége.
Mint minden utazásnak, ennek a hajókázásnak is hamar vége lett. Mi ennek egy kicsit örültünk is, ugyanis kissé elfáradtunk az egy hét alatt, no meg persze alig vártuk, hogy hazaérhessünk szüleink ölelő karjaiba.
Köszönjük némettanárainknak ezt a csodálatos, élményekben gazdag utazást. Alig várjuk a jövő nyári találkozást a mühldorfi barátainkkal. Igyekszünk mi is tartalmas programokkal várni őket, hogy ők is közelebbről megismerhessék hazánkat és kultúránkat.
Fotók az élménybeszámoló rendezvényről Szokolai Attilától itt…
