A történethez tartozik, hogy – mivel az állatok világnapja volt -, a ceglédi Volán nem tudott számunkra autóbuszt biztosítani, hiszen több óvoda, iskola helyszíni foglalkozással, állatkert látogatással ünnepelte e jeles napot.
A mi csoportunkba járó gyermekek szülei azonban most is a segítségünkre voltak, hallva a problémánkat Kaposvári Vanda édesapja azonnal intézkedett és – lemondva egy budapesti megrendelést – felajánlotta számunkra cége autóbuszát. Így ezzel a gyönyörű „Avanda” busszal indultunk a tanyára.
A lelkes Kovács család apraja-nagyja nagyon várt már bennünket. A tanyán élő kutyusok már megérkezéskor elvarázsolták a panellakásban élő óvodásokat. A házigazda végigvezetett bennünket a tanyán, ahol szinte mindenféle háziállattal találkozhattak a gyerekek. Megnéztük és megsimogattuk a szomszéd bácsi kecskéit, a csüngő hasú kismalacokat. Almát szedtünk a fáról, megetettük a kis bocikat, megbeszéltük, hogy hogy hívják az apuka tehenet, szalmabálákra másztunk – csak egy-két élmény a teljesség igénye nélkül. Ezek után megérkezett egy lovas kocsi, ami bejárta velünk a határt. Ezen énekeltünk, verseltünk, ragadozó madarakat láttunk, ráeszméltünk, hogy nincsenek házak, járművek a határba. Mire visszaért a tanyára vidám kis seregünk, már bográcsban készült a finom paprikás krumpli ebédre. Megtapasztalták a gyerekek a kinti wc használatát, a lavórban való kézmosást, ami a tanyasi élethez tartozik és teljes természetességgel fogadták. A szabadban főtt finom ebéd elfogyasztása után nem a megszokott pihenés következett – a gyerekek nagy örömére, – hanem a nagy munka, a kukoricatörés, ami hihetetlen sikert aratott. Kosarakba gyűjtötték a letört csöveket, majd egyre több zsák telt meg, de a lelkesedés nem fogyott. Hajastól szedtük a kukoricát, a fosztás és a morzsolás az óvodában várt ránk. Mikor megteltek a zsákok, a kukoricaszár vágása következett, mert ezt is felhasználtuk a következő napokban. A munka után már a játéké volt a főszerep, csutkaváltó versenyt és kötélhúzást játszottunk. Nagyon hamar eltelt ez a nap, indulnunk kellett vissza az óvodába. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, amely meghatározta a következő napok tartalmát számunkra.
Három héten keresztül a csoportszoba egyik sarkába állandó helye lett egy plédnek, ahol a délelőtt során bármikor morzsolhattak a gyerekek. Kukoricacsutkából építettünk tanyát, ólakat, istállót. Kukoricacsutkával tornásztunk, (remek lábtorna, váltó verseny) Összehasonlítottuk, összemértük a kukoricacsöveket, csutkákat. Kisebb-nagyobb zsákokba töltöttük a lemorzsolt szemeket, mennyiségeket hasonlítottunk össze, (sok-kevés) sorba rendeztük ezeket, miközben gyakoroltuk a sorszámneveket, számláltunk. Morzsolás közben énekeltünk, verseltünk, népzenét hallgattunk, népmeséket meséltem a gyerekeknek. Barkácsoltunk mozaik képet, kis virágokat, csörgődobot kukoricaszemekből, górét kukoricaszárból, csutkababát csuhéból. Úgy gondolom, a felsorolásból kiderül, hogy nagyon tevékenyen teltek ezek a napok az oviban. Ami még fontos tényező, hogy mindezek nagyon minimális anyagi ráfordítással valósulhattak meg.
A részprojekt zárásaként a Norvégiából hozzánk látogató óvodapedagógusoknak mutattuk meg, hogy hogyan zajlik a magyar óvodai nevelés. Egy komplex, tevékeny kezdeményezést nézhettek meg, amely során az előző három hét munkája, a kukorica minden oldalú felhasználása, haszna, feldolgozása és ezek által a tanyasi élet, a régi idők hangulata, a néphagyományok ápolása, tiszteletben tartása teljesedett ki egy differenciált matematikai tapasztalatszerzés keretében.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Kovács családnak és a Kaposvári családnak önzetlen segítségükért, biztos vagyok benne, hogy maradandó élményt okoztunk a Lövész utcai Óvoda Katica csoportosainak!
