A ceglédi cigányság egyik vezető alakja, Jakab István 2014. január 19-én távozott közülük. E kiváló ember életpályáját, munkásságát, emberségét sokan ismerik, méltán vívta ki a ceglédiek és egy ország cigányságának tiszteletét, csodálatát és bizalmát. És ami talán a legfontosabb a hovatartozástól függetlenül az iránta érzett elismerést és szeretetet.
Becsületes, kétkezi munkás fuvaros ember kilenc gyermeke közül másodiknak látta meg a napvilágot Cegléden, a városban, amelynek haláláig hasznos tagja maradt. Munkássága, a sport, illetve a gazdasági élet terén, valamint a cigányságért való tenni akarás tette maximalistává, így szolgálta a közt. Anyagi helyzete javulásával hódolhatott legkedvesebb elfoglaltságának, a lovas sportoknak, s ebben is szívügye volt a fiatal díjugratók támogatása. Neki köszönhető a lovassportok újbóli megjelenése Cegléden, több évtized után. Alapelve volt, hogy szeretet és kedvesség az előrejutás eszköze. Ezzel a hozzáállással vívta ki magának a tiszteletet.
Családi életében váltották egymást a győzelmek és kudarcok. Legidősebb fia István, ökölvívásban elért eredményei, 3-szoros Magyar Bajnokság, Olimpiai Kerettagság, és több világversenyen való részvétel és győzelem az apa támogatása nélkül nem születhetett volna meg.
E sok munka és eredmény mellett nem csüggedt egészen gyógyíthatatlan beteg fia Tamás haláláig. E tragédia után életkedvét legkisebb fia Máté nevelése tartotta benne, akit szintén sportra, tanulásra, ösztönzött. Máté a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanulója lett, és tehetséges vízilabdázó vált belőle, de ez a küldetés sajnos nem adott neki annyi erőt, hogy saját betegségén felülkerekedjen. Fáradtan, de családja és környezete számára mindig a pozitív hozzáállást sugallva távozott el közülünk január 19-én. Jakab István életútja és életfelfogása például szolgálhat a mai világban a fiatalok számára. Temetése a Kálvária Temetőben 2014. január 24-én 12.30-kor lesz.
Jakab János
