Persze nem volt feszített víztükör, vízforgatós rendszer, ultramodern infrastruktúra, de mégis a miénk volt!
Azzal a céllal hozták létre, hogy a dolgozók használják majd, de aztán annyira elterjedt a jó híre, hogy nyári hétvégéken telt ház – akarom mondani medence – volt. Gyerekként felettébb büszke voltam arra, hogy egyszerre ilyen sokan jöttek hozzánk még a környező falvakból is. Mint sok más érték, a szőlősi strand sajnos megszűnt a rendszerváltozáskor a termelőszövetkezettel együtt. Pedig jó gondolkodással, kellő üzleti szemlélettel talán nemcsak megőrizni, hanem fejleszteni is érdemes lett volna. Mi lett a vízzel? Mivel nem nagyon ismerem a helyi viszonyokat, így csak annyit tudok, hogy hosszú ideje egy vállalkozó virágoztatta fel vállalkozását a termál-energiával. A szó szoros értelmében, ugyanis a fóliasátrakat fűtötte (fűti?), ahol virágot és egyéb növényeket termesztettek, termesztenek. Igen, tényleg sokkal jobb sorsra érdemes a hazai vízkészlet, mint erre!
Visszatérve a törteli helyszínre ott hasonló a helyzet. Megvan még egy réges-régi betonmedence pár méterre a forrástól, letöredezett betondarabokkal a vízfolyás szélén. Talán valamikor itt is egy jobb sorsra érdemes kezdeményezés született a termálvíz-hasznosításra. (Sajnos vannak, akik nem átallják, hogy autóval a gödör szélére állva autót mossanak.) Pedig a víz érték, ki tudja, hogy mennyit rejt még hazánk földje?
Meg kellene becsülni, büszkének kellene lenni rá és nem szabadna elpocsékolni. Mert akár egy ilyen kis pocsolya is mennyi látogatót vonz! Vannak, akik lovas kocsival, hordószámra viszik haza a vizet, hogy otthon fürödjenek benne, vannak, akik isszák és vannak, akik csak lubickolnak az 50-60 centis gödörben. Sajnos, mint a „legtöbb emberi jelenléttel szennyezett” terület, ez is tele van szeméttel. Egyesek annak ellenére szemetelnek, hogy rendszeresen idejárnak! Szemetelni, hulladékot szétszórni sehol sem szabad/na, de még az állatok legtöbbje sem piszkít maga alá. Mindegy, kis csapatunk már elhatározta, hogy amint egy kicsit közelít a tavasz és jobb idő lesz, rendet teszünk. Ahogy eddig sem hagytuk ott az ökológiai lábnyomunkat, ezután sem tesszük, sőt magunkért és az ide látogató jó szándékú emberekért összeszedjük a több zsákra való hulladékot. (Sajnos nem bízom benne, hogy később nem lesz ezzel dolgunk!) Igaz, hogy nem egy csempézett, zuhanyzós, drága pénzen mért szórakozás, de mégis van hangulata és kellemesen el lehet tölteni itt pár órát. Mi lesz majd később? Ha csak egyszerű és tiszta kis kacsaúsztató marad, nekünk már akkor megéri. Utolsó gondolatként az jutott eszembe, hogy vajon mennyi ilyen értékes (kihasználatlan) forrás lehet még Magyarországon az írásomban szereplő két településen kívül?
Egy adalék: az abonyi Új Világ téesz=Négercsók!) az ország egyik legkisebb területtel rendelkező téesze volt. A területétn 12(!) pozitív termálkút volt, mikor arrafelé voltam gyakornok. Pozitív kút az, ami önerőből tör fel a felszínre. semmiféle hasznosítása nincs , talán soha nem is volt.