– 2012. májusában költöztem ki, egyedül. Elsősorban a munka miatt szántam el magam. Otthon éppen megszűnt az állásom, de egyéb családi okai is voltak a döntésemnek. Egy ismerősöm segítségét kértem, hogy kezdetben legyen hol laknom. Több kellemes meglepetés ért, amikor megérkeztem, például rögtön kaptam időpontot az itteni társadalombiztosítónál, de hallottam olyat, hogy valaki két hónapot is vár, pedig amíg nincs társadalombiztosítási száma az embernek, addig törvényes, szerződéses munkát nem kap. Hasonlóan egyszerű volt bankszámlát nyitnom, állást találnom. Úgy indultam neki, hogy lesz, ami lesz, munkát biztosan találok, hiszen ez London. Nem voltak nagy elvárásaim, körülbelül sejtettem, ha gyorsan szeretnék munkához jutni, akkor a vendéglátás területén érdemes keresgélnem. (Anita eredeti szakmája egyébként újságíró. – a szerk.) Bár túl nagy tapasztalattal nem rendelkeztem a felszolgálás területén, de abban a szállodában, ahol munkát kaptam nem is ez számított. Kezdetben reggeli műszakban dolgoztam, amihez hozzá tartozik az itt nagy hagyománynak örvendő “afternoon tea” is. Mind a kettő komoly állóképességet igényel, mert a szálloda életében ez a két legforgalmasabb napszak. Hosszútávra nem terveztem és valahogy az élet is úgy hozta, hogy nem kellett „beleragadnom” ebbe a szakmába. – utalt Anita kettőjük megismerkedésének filmbe illő történetére és a következményekre. Gergő ugyanis éppen abban a szállodában volt reggeliztető chef, ahol Anita elhelyezkedett.
– A mi story-nkban talán ez a legkülönösebb, hogy mi mindketten ceglédiek vagyunk, és otthon nem ismertük egymást. Valahogy úgy hozta a sors, hogy egy munkahelyre kellett kerüljünk Londonban, hogy találkozzunk, megismerjük egymást és végül kettőnknek közös gyermeke szülessen. – meséli Anita a történetüket.
– Akkor végül is bejött a várakozásotok, sikerült elérni, amit szerettetek volna?
– Én egy évet adtam magamnak ahhoz, hogy dolgozzak bárhol, csak meg bírjak belőle élni. – veszi át a szót Gergő. – Ez egy kicsit elhúzódott, de mostanra úgy érzem, hogy minden, amit elterveztem a lehető legjobb úton halad. Voltak mélypontok, azonban mára megtaláltam a párom, boldog családapa vagyok és el tudtam helyezkedni egy olyan munkahelyen, amiről mindig is álmodtam: a Viasat Broadcast Centre-ben produkciós asszisztensként. Ez a Viasat európai központja, tehát itt készül az összes műsorajánló azokba az Eu-országokba, ahol van Viasat. Tehát valóban megkaptam az új életet, amire vágytam.
– Mi volt a legnehezebb dolog, amikor kiköltöztetek?
– Otthon hagyni édesanyámat és a családomat. – vágja rá Anita.
– Nekem is mindent magam mögött hagyni volt a legnehezebb: édesapám, barátaim, munkám és egy teljesen ismeretlen és idegen környezetbe beilleszkedni, megszokni az új munkaköröm. – vall a problémákról Gergő. – Első és legfontosabb itt, hogy az ember munkát találjon, mert az otthonról hozott kevéske félretett pénz gyorsan elfogy. Szerencsére három nap alatt sikerült elhelyezkednem a vendéglátásban, három évig hajnali 3-ra jártam dolgozni. Külföldről munkát találni, ráadásul olyat, amilyet az ember szeret is csinálni, majdhogynem lehetetlen, ha az ember nem egy nemzetközileg elismert atomfizikus, vagy kutató.
– Terveztek-e visszatérni Magyarországra?
– Úgy érzem, egyelőre biztosan nem. – válaszolt Anita. – Korábban csak egy-két évre terveztem kint maradni, de számomra a legnagyobb változást az hozta, hogy megismertem Gergőt és tavaly október 12-én megszületett Kristóf. Szeretnénk, ha a fiunk anyanyelvi szinten megtanulná az angolt, ebből csak előnye származhat ebben az angol nyelv orientált világban.
– Most már együtt tervezünk és amit legfőképp szem előtt tartunk, hogy a fiunknak mi a jó. – teszi hozzá az apa.
Kérdésünkre, hogy szerintük mi kellene hozzá, hogy Magyarországról ne kívánkozzanak el a fiatalok, a fiatal pár azt válaszolta, hogy stabil, biztos munkalehetőségek, jól működő szociális ellátórendszer és könnyebb megélhetés.
(Folytatjuk!)
