A nyelvtan is félreértésen alapul. Azt mondta a tanárnő, hogy aki kitalálja, hogy mire gondol, az megkapja. Rászállnak a madarak, de lehet karon is viselni és megmutatja az időt. Önök mire gondoltak volna? Mert én a karóra, így lezárt a tanár karóra. Pedig adhatott volna egy órát is.
Történelemből azt mondta Gabi néni, hogy olyan jegyet ad, ahány világháború volt. Anya, ugye ti sem akartok harmadik világháborút?! Jó az a kettes.
Angolból az ofi nyelvi hiányossága miatt lettem elégséges. Zoli bácsi mondta, hogy four or five. Négyes vagy ötös. Az osztályfőnököm magyartanár és kicsit rosszul hall. Kérdezte, hogy forrón fáj? Zoli bácsi mondta, hogy eléggé. Erre az ofi beírta, hogy elégséges.
A matematika jegy is hasonlóan született. A matektanár azt mondta, hogy mindenki egy jeggyel jobbat kap, mint a feladatának az eredménye. Nagyon nehéz, bonyolult példa volt. Az eredmény pedig nulla. Én tehetek az eredményről? Vagy arról, hogy jól számoltam? Mit kellett volna csinálnom? Írtam volna 3-at, hogy négyest kapjak? Én annál sokkal becsületesebb vagyok. Soha nem csalok, így lett a jegyem egyes. Ezért még dicséretet is kaphatok, hiszen saját tudásommal oldottam meg a példát.
Informatikából a kettes, az ötösnek számít, hiszen kettes számrendszerben adta Klári néni. Az informatika bináris tárgy, a bi meg kettő, szóval kettesnél nincs jobb, ezért az ötösnek számít. Tudjátok, hogy a számítógéphez nagyon értek. Nem véletlenül játszom minden nap éjfélig. Éjfélt mondtam volna? Nyelvbotlás volt, időben lefekszek aludni, ahogy megbeszéltük. Ne is szaporítsuk a szót.
Természetismeretből a fákról tanultunk és Eszter néni tévedésből beírt nekem is egy fát. De csak mert szereti a növényeket, meg persze engem is.
Énekből kétszólamú dalokat énekeltünk, így lettem kettes, nem nagy ügy.
Rajzból egy remekművet alkottam. Bea néni felkiáltott, hogy ez egy remekmű, az ofi meg azt hallotta, hogy egy és beírta az egyest. Pedig utána annyira megtetszett neki a rajzom, hogy elkérte és hazavitte. Szerintem eladja és meggazdagodik belőle, mert annyira tökéletes lett. Én szinte mester vagyok és taníthatom a rajzot, éppen ezért nem zavar az elégtelen.
Testnevelésből Csaba bácsi mindig mondja, hogy futás: egy, kettő, egy, kettő. Miközben futottunk ő lezárta a jegyeket. Mi más lett volna, mint egy, kettő. De nem hibáztatom érte, bárki tévedhet.
Hittanból ugye azt tanultuk, hogy egy az Isten. Így a jegy sem volt kérdéses. Mondjuk van aki hármast kapott a Szentháromságra tekintettel.
Szóval összességében elmondhatom, hogy én jó tanuló vagyok, tudom a tananyagot, csak a bizonyítványom nem ezt tükrözi.
