Elefant Mihály 1840. december 13-án került Ceglédre Aszódról 24 évesen. Az előző év őszén szentelték segédlelkésszé.2) Ez az időszak a reformkor pezsgő, újat ígérő világa volt. 1841-ben Bezerédy István az országgyűlés által kiküldött választmány élén azon dolgozott, hogy összegezze a népnevelés ügyében megfogalmazott reformjavaslatokat. Megalakult a Magyar Iparegyesület, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Természettudományi Társulat. Megjelent a Pesti Hírlap első száma. „Haladunk! – írta Arany a Társalkodó hasábjain (1841. júl. 14.) – hála nemzetünk nemtőjének, hála azon nagy honfiaknak, kik hő buzgalmú honszeretettől vezérelve szónoklat, írás és tett által e haladást előmozdítani törekszenek.” Botkó András evangélikus iskolai tanítóra sok munka várt 1841. március 15-én. Az iskolajárás új dékánja, Mocskonyi József elrendelte egy iskolai Protokollum megnyitását. Elefant Mihály néhány gondolatos vezérszóval, saját kezű írással megnyitotta a még üres, 174 oldalnyi dokumentumtárat. Ekkor már két körlevél érkezett másolásra, s mint rendesen, aznap is 60 gyermeket tanított. A fiatal ceglédi lelkész mindenben rendet tartott. Elkezdte az anyakönyvek vezetését, az egyházi gyűlésekről jegyzőkönyvet írtak. Összeírta a híveket, készíttetett hivatalos pecsétnyomót. Közéleti szereplést is vállalt: a Ceglédi Kaszinó (1842) alapító tagja. A látásmód tanulmányai során alakult ki benne. Aszódon született 1816. január 21-én. A helyi evangélikus gimnázium után Selmecre került, itt érettségizett, teológiát is tanult. Pozsonyban ezt folytatta, majd a berlini egyetemen, Halléban és Jénában tanult. Rövid aszódi házitanítóskodás és a segédlelkészi kinevezés után került Ceglédre. Másfél év múlva, 1842. május 2-án Albertiben kötött házasságot Juhász Carolinával, az ottani lelkész egyik leányával. (Kustra adatai.) 1844 nyarán ment át Tápiószentmártonba, a szomszéd gyülekezetbe, ahol 1846-tól Mocskonyi Józseftől átvette az iskolajárás dékáni feladatait is (Tóalmás, Tápiószentmárton, Tápiószele, Cegléd, Kecskemét evangélikus iskoláit igazgatta, felügyelte 1851-ig).
Ceglédi lelkészi és szentmártoni dékáni munkássága példaértékű. Ezúttal neveléstörténeti érdemeiről lesz szó. Első dékáni látogatása után körlevelet küldött mind az öt iskolába (1846. nov. 15.) „A jó tanítót én iskolájában önállónak szeretem látni – írta. Legyen saját meggyőződése a gyermekek körüli bánásmódról, s a tanok miképpeni előadásáról. Legyen a haladás barátja – soha, de soha, habár csak gondolatban is, ne vallja ezt magának: íme, fellebb nem léphetek, íme, tökéletes tanító vagyok, – mert íly vallomás, ily szellemi megállapodás már maga a legnagyobb tudatlanság, s így tökéletlenség. A tanítók az országok fő leghasznosb tagjai!” Újságban is megjelentette tapasztalatait az iskolák helyzetéről. Ceglédről így szól a körlevél részlete: „27 év óta tanítója nem változott. Botkó András 39 gyermeket mutatott elő, s azon felül egy igen gazdag iskolai könyvtárt. Tekintetes Pajor Antal úr alapítványozott az iskolára ezer váltóforintot oly meghagyással, hogy az ötös kamat a szegényebb sorsú tanítványok könyvekkeli ellátására fordíttassék. Ő volt szíves a megnagyobbított iskolai teremnek két új padot ajándékozni. A tanító fizetése négyszáz váltóforintnyi, mi rendesen fizettetik. Földje nincsen.” [Botkó András 1819-től 1850-ig tanított Cegléden.]
1847. február 19-i keltezéssel érdekes körlevelet kapott az öt tanító, Botkó András mindjárt bemásolta a Vezérkönyvbe. „Igen alkalmas időben hallom, hogy a ceglédi veterán tanító úr az általam szinte ott 1844-ik évben ABC-s könyvet nemcsak nem helyesli, hanem az olvasás tanulásában nehezítőnek vallja. Felszólítom tehát mindnyájatokat, de őt t.i. Botkó András urat legközelebb, hogy tartandó decanusi gyűlésünkön ezt alaposan bébizonyítani szíveskedjék, mert nekem is szent elvem: győzzön, ami jobb!
Az examen [vizsga] időpontja előtti levélben ez volt a szokásos formula: „fogadott alkalmatosságon jövök kegyetekhez, melynek helyről s főleg eltartásáról jó eleve gondoskodni szíveskedjenek.” 1848 májusában többször változtatott az időponton, nagy munka volt az első tanügyi kongresszus előkészítése. Aztán elkészült az elemi oktatásról szóló törvényjavaslat, Eötvös József 1848. június 24-én a képviselőház elé terjesztette. Kérte a megvitatást, törvényerőre emelést, „különben ismét el van veszve egy év, a nevelésnél pedig egy évet veszíteni a hazára nézve szerencsétlenség”. Elefant Mihály Tápiószentmártonból 1859-től Nyíregyházára, majd Acsára, végül Pestre került. Budapesten halt meg 1872. szeptember 2-án.
1) Cegléd. Magyar városok Monográfiája. Szerk.: Kolofont József. Bp. 1931.
2) Életrajzát nagy alapossággal dolgozta fel a Tápiószentmártonban szolgáló Kustra
Csaba ev. lelkész. (Templomépítő lelkész, esperes, énekköltő lutheran.hu)
