Péntek délutánonként járunk néhány alkotótársammal a Városháza udvarára (is) festeni, rajzolni. Nem magamutogatásból, csak mert ott van a CAE székháza, eszközök, bakok, és be tudunk húzódni, ha esik.
Közel mindenkihez, könnyen elérhető, szép épületek látszanak különleges nézőpontból. Újra és újra nekirugaszkodunk egy-egy témának, s ha nem sikerül, beszélgetni is lehet. Így tudtam meg, hogy augusztus első vasárnapján nyílt meg Kecskeméten a Nemzetközi Szilikát Triennálé a Kulturális és Konferencia Központban. Nem láttam még személyesen, így a világhálón kerestem meg a kiállított tárgyakat és mind a kétszázvalahányat szépen dokumentálva találtam. Előző írásaimban a Zsolnay kiállításról, majd Szente Krisztina ceglédi kerámia tárlatáról áradoztam. Most ismét csak olyan anyagot ismertem meg, melynek gazdagságától eláll a szavam. A 2014-es téma az „Új energia ” volt. A pályamunkáknak üvegből, kerámiából, porcelánból, vagy betonból kellett készülnie, a téma megközelítésében viszont szabad kezet kapnak az alkotók. Több tucat egészen különleges, originális munkát láttam az alkotások közt. Hogy csak „pillogok”- indokolt, nem vagyok iparművész. Viszont meglepő, hogy a Kecskeméti Kerámia Stúdióban dolgozó mesterek is csak hüledeztek, egy-egy tárgy vajon hogyan készülhetett. Az egyetlen ceglédi induló, Csurgai Ferenc szerint nehéz dolga lehetett a nemzetközi zsűrinek, hisz sokszínű anyagot kellett rangsorolni. A kifejezetten használati céllal készült iparművészeti tárgyakat kellett összevetni a formai és technológiai kutatások eredményét bemutató, elvont alkotásokkal, vagy játékos ötletekkel. Végül egy ukrán művész, Irina Razumovskaya Élet Vonal című, vegyes technikával készült tárgy-együttese végzett az élen, török és magyar porcelánművészt megelőzve. Kellemes meglepetés volt, hogy felfedeztem – egy korábbi Petrik G. Band real-time festésen velünk együtt dolgozó fiatal afro-amerikai művész – Kahlil Irving munkáját is. Kialakulóban lévő stílusába figurális és kevésbé konkrét alkotások is beleférnek. A most kiállított Cím nélküli munkája kísérletezés az anyaggal, mely az abból való mintavételre és az analízis első lépéseire emlékeztet, hajlékony, mégis tömbszerű formaképzéssel. Csurgai Ferenc a korábbi dinamikus plasztikái felől a letisztult átláthatóság felé halad. Az egyre vékonyabb és törékenyebb, de szisztematikusan átjárható betonstruktúrái láttán a lehetőségek sokaságára gondolhatok.
Ez ad új energiát, tényleg pozitív…
