Itt nem a gyorsaság, hanem a pontos, precíz munka az, aminek eredményeképpen hamarosan a két német kétkerekű elkészül. Az NSU egyhengeres, kétütemű, 198 köbcentis motorja 9 lóerős és ezzel a teljesítménnyel 3,1 literes átlagfogyasztás mellett túllépte a 100km/órás sebességet. Mindezt a 4 sebességes váltón kapcsolgatva lehetett elérni ennek a járműnek a nyergében. Szó szerint, ugyanis közvetlenül a benzintank mögé felfüggesztett, ma már csak a kerékpárokhoz hasonlítható ülésben foglalt helyet a motoros. 1951 és 1956 között gyártották a németországi Neckarsulmban, ahol közel 80 ezer darab készült belőle. Itt egyébként 1873-ban, kötőgépek gyártásával kezdődött a gépgyártás történelme, majd 1901-től motorkerékpárok, 1905-től pedig gépkocsik készültek. Talán kevesen tudják, hogy 1969-ben megszűnt az NSU, de egyben megszületett az Audi márka, amikor a Volkswagen megvásárolta a céget. (ettől függetlenül még az NSU márkanév több éven keresztül élt tovább.) A BMW történetéről korábban már írtam, így most „csak” az R25/3-as modellt emelném ki, amely szintén egyhengeres 247 köbcentis 4ütemű motorral már 13 lóerő teljesítménnyel rendelkezik. A váltómű ennél is négysebességes, valamint a végsebesség és a fogyasztás hasonlóképpen alakul, mint az NSU-nál. A forma szerintem nagyon eltalált és időtálló, szerintem a mai világban is megállná a helyét ez a kétkerekű. Bár még csak egy szerelőállványon lehetett megnézni, de lenyűgözött az együléses (szintén lengőnyerges) építésmód a hátsó sárvédővel, a két masszív lengéscsillapítóval.
Nekem hátulról tetszett a legjobban, szívesen nézegetnék ilyen motorkerékpárokat a közutakon. Másképpen működött a világ és másképpen működtek az emberek hatvan évvel ezelőtt. Az ember és gép viszonya teljesen más volt, de hála ennek a lelkes csapatnak, a ma élő generációk ízelítőt kaphatnak ebből a korszakból. Nemcsak a már elkészült, gyári állapotú járműveket csodálhatjuk itt meg, hanem bepillanthatunk a folyamatba, amíg egy kosár alkatrészből egy teljesen kész gép áll össze. Köszönet Kővári Pálnak, Fekete Bélának és a szalon minden munkatársának.
