Tisztelt Panoráma Szerkesztőség! Történetünk ott kezdődik, mikor két éve, a kisfiam keresztelőjét intéztük. Mivel másik városban (a szülővárosomban) szerettük volna keresztelni, a helyi plébános kérte a születési anyakönyvi kivonatát. Megegyeztünk, elküldjük másolatát postai úton, mivel már nem mentünk az eseményig haza a szüleimhez. Ám, a levél soha nem érkezett meg! Az ember nem is a “sikertelen kézbesítésen” akad fönn, inkább azon, hogy mindez ajánlott levéllel és személyes adatokat tartalmazó irattal történik, amivel Isten ne adja, hogy visszaéljenek. A történet folytatásaként: köröztettük a küldeményt a postával, de eredménytelenül, így végül kártérítést kényszerültek fizetni, ami esetünkben nem vigasz.
A második “baki” kb. egy éve történt, mikor a szüleimnek küldtem “egyszerű mezei levelet”, ami szintén soha nem érkezett meg címzettjéhez!
A következő épp 2 hónapja történt, névnapomkor. Barátnőm írásával kaptam egy borítékot, nejlon borításban, egy kis postai cetli világított rajta, miszerint a postai feldolgozás során a küldemény sérülést szenvedett, amiért elnézést kérnek. Azért már csak kibontottam, a felbontott(!) borítékot a műanyag csomagolásból. És láss csodát, a barátnőm által mellékelt kicsi névnapi köszöntő levélke megvolt benne, amiben jó étvágyat kívánt és két szabad percet a darabka csoki elfogyasztásához, amit küldött! Pontosabban, ami nem volt benne!! Ah, ez elég ciki véletlen, hogy semmi, a csoki által okozott kosz nem volt látható a borítékon, csak, hogy kinyitották és még az üzenet sem hiányzott, csak az a darabka csoki… Inkább “veszítették volna el mindenestől”, akkor hozzá írom a többihez… de így, csak jó egészséget tudok kívánni az illetőnek a csokimhoz. Bagatell téma, de a mögöttes tartalom magáért beszél, úgy érzem! Megjegyzem, véleményem szerint “fejétől bűzlik a hal”, nem a kézbesítőkben látom a “hibát”!
Azt gondoltam, csak nekem nincs szerencsém ehhez a Magyar Postához, de hogy a történet itt még ne érjen véget, mondhatom az egész családomra kezd érvényessé válni ez a szitu.
A húgom portugáliai tanulmányútjáról szüleinknek küldött képeslapja is felbontva ért célba a nyáron. Mi több, szintén húgom holland barátnőjétől feladott képeslapot sem kapta meg soha. Kérdem én, vajon ezek a levelek majd tíz év múlva bukkanak fel és addig “a gazdájukat körözve” keringenek a nagyvilágban, vagy a Magyar Posta Zrt. “ette meg” őket?!
A hab a tortán, amit a MP Zrt. honlapján olvashat az ember: “célunk az ügyfelek igényeinek maradéktalan kielégítése”. Túl nagy igényeket támasztunk, amikor egyszerű levélpostázásra adunk megbízást és nem biztosítást kötünk, vagy értékpapírt vásárolunk?! Persze, elmehetnénk másik szolgáltatóhoz, ha lenne, de egy ilyen monopolhelyzetben levő vállalattal szemben az ember tehetetlennek érzi magát. Reméljük érdemi változás történik valamikor!
Üdvözlettel: B-né Mária
