2014. november 5-én, életének 60. évében közlekedési balesetben tragikus hirtelenséggel elhunyt Tölgyessy Attiláné (szül.: Egresi Anikó), a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 4. számú Területi Szervezetének vezetője, aki a szervezetnél eltöltött 16 évben meghatározó alakja volt Cegléd és környéke humanitárius tevékenységének.
Anikó 1955. szeptember 5-én született Cegléden. Általános iskolai tanulmányait a Hámán Kató Általános Iskolában végezte, ezt követően a Kossuth Lajos Gimnázium tanulója volt. „Könyvtáros-diplomájának” megszerzése után rövid ideig a Kossuth Művelődési Központban, majd az 1970-es évek közepétől évtizedeken át a Magyar Honvédségnél dolgozott könyvtárosként és nemzedékeket nevelt a kultúra és az olvasás szeretetére. A ceglédi laktanyában fogalom volt a mindig mosolygós és életvidám könyvtáros, akinek a huszonéves sorkatonáktól kezdve a hivatásos állományig mindenkihez volt egy jó szava és ajánlása. A könyvtárat nemcsak az olvasás helyszínévé, hanem olyan közösségi térré alakította, ahol a nagyon eltérő korosztályok nap, mint nap találkozva beszélgethettek és tanulhattak egymástól. Kihívás volt számára, hogy megszerettesse a kultúrát olyanokkal is, akik nagyon eltérő kulturális környezetben szocializálódtak.
Az olvasás, a kultúra és persze a családja mellett életének meghatározó részét a másoknak, főleg az arra rászorulóknak történő segítségnyújtás jelentette. 1998. február 1-jén, mint területi szervező lett hivatásos munkavállalója a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének, ezt követően területi titkárként irányította a szervezet szakmai tevékenységét Pest megye 16 településén. Végig felügyelte a ceglédi „Gondoskodás” Hajléktalanokat Ellátó Integrált Intézmény kialakítását, melynek 2002 októberétől szociális mentálhigiénés munkatársa, majd 2003 szeptemberétől intézményvezetője volt. 2005 júliusától területi vezetőként irányította és szervezte a területi munkát.
Lelkiismeretes munkájával, vöröskeresztes elhivatottságával nemcsak a területen élő lakosság, hanem a civil szervezetek, a támogatók, az önkormányzatok és a szakmai fórumok elismerését is hamar kivívta. Szívügye volt a véradás, a véradás-szervezés. A rászorulókon a segélyezésen, adománygyűjtésen, ruhaosztáson túl foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz szükséges önkéntes foglalkoztatással is segített. Az önkéntesek örömmel segítették munkáját, szerették őt, ragaszkodtak közvetlen, segítőkész személyiségéhez. Fontos volt számára az ifjúsági munka népszerűsítése, az „utánpótlás” nevelés. Az Ifjúsági Vöröskereszttel és a ceglédi iskolákkal együttműködve számos alkalommal részt vállalt rajzversenyek, elsősegélynyújtó- és csecsemőgondozó versenyek szervezésében, illetve az azokra történő felkészítésben. Éveken keresztül szervezett tábort a Velencei-tó partján fekvő Kápolnásnyékre a rászoruló szülők gyermekei számára. Ezek a táborozások sok kis- és nagy gyermeknek adtak olyan felejthetetlen élményeket, melyekben egyébként nem biztos, hogy részük lehetett volna.
Anikó hirtelen bekövetkezett balesete és halála mélységes fájdalmat okoz családja és barátai mellett a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete vezetésének és valamennyi munkavállalójának, valamint mindazoknak, akik ismerték és szerették őt.
Életére és munkásságára kegyelettel emlékezünk.
A nekrológot összeállították lányai Lengyelné Kálmán Kinga és Tölgyessy Noémi, Gerzsenyi István, a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének megyei igazgatója és Palásti Ferenc az elhunyt korábbi munkatársa Magyar Honvédségnél.
