Az időeltolódás hat óra, azaz amikor mi ébredezünk, Cegléden már ebédelnek az emberek. Érdekesség, hogy nagyjából Rómával vagyunk egy szélességi körön, ami állítólag nagyon nem fog látszódni a téli időjáráson. Október utolsó napján volt már részünk egy futó hózáporban is, tavaly a gyerekek örömére két hetes hó szünet volt az iskolában. Közeli látványosságok Chicago mellett a Nagy Tavak, azok közül is a Michigan, amelynek tengerszerű homokos dűnéit egy óra alatt elérjük otthonról.
A gyerekeknek és Nelli feleségemnek igazán nagy kihívás a külföldi lét. Bizony, külföldön kiderül, hogy más az igazi, beszélt nyelv, mint amit itthon az iskolában lehet tanulni. Kinga lányunk hét éves, gyakorlatilag nulla angol nyelvtudással iratkozott be egy állami iskolába. Szerettük volna, ha itt is katolikus szellemiségű iskolába járhatott volna, de annak a tandíja, közel 6 ezer dollár, nem fért be az ösztöndíjba. A nyelvi korlát ellenére remekül érzi magát, amiben segíthet az is, hogy kifejezetten olyan osztályba került, ahol nem angol anyanyelvű gyerekek járnak. Biztosan meg fogja tanulni, mi az a kulturális sokszínűség: vannak az osztályban arabok, kolumbiaiak, mexikóiak, ázsiaiak, s persze „feketék” – így korrekt az afro-amerikaiakat hívni. Érdekes, hogy velünk nem nagyon hajlandó angolul beszélni, a tanárok, ismerősök viszont mesélik, hogy néha szép, teljes mondatokkal is ki tudja magát fejezni.
Marci és Bence fiúnk is állami iskolába járnak, ők az Adams High School egyetlen magyarjai, sőt más európai sincs nagyon. Ők jól nevelt diákként nem sokat beszélnek az iskolai eseményekről, az ebéd közben elhangzó szokásos „mi történt a suliban?” kérdésre a szokásos „semmi” a válaszuk. De ők is vállalkozó kedvűek, amit mutat, hogy nemrég, október 23-án tartottak az osztályukban egy kiselőadást a kommunista ellenes forradalmunkról. Érdekes, hogy európai értelemben vett osztályok nincsenek már a gimnáziumban sem. Hét órát kellett felvenniük, ezek egy része volt csak kötelező. Minden nap ugyanúgy néz ki, ugyanakkor, ugyanott, ugyanazzal a tanárral van latin, angol, matek, jogi alapismeretek órájuk, így tanóránként más-más társasággal vannak együtt.
Az általános iskola negyed háromig tart, a gimi háromnegyed háromig, így a kései ebéd után nem sok idő van a tanulásra, mert majdnem minden nap úszni is jár Nelli a gyerekekkel. Nagyon jók az edzések, dicsérik a gyerekeket, akkor is, ha még nem a legjobban sikerülnek a mozdulatok. Az úszás mellett több iskolai sportból is lehet választani, Bence fiúnk egy ideig járt fociedzésre és meccsekre is. Nem csak az amerikai focit (football) űzik a gyerekek, hanem az európai változatát is, amit itt soccer-ként ismernek.
Amit szeretünk…
•Az emberek kedvesek, nyitottak, barátságosak. Mint nálunk régebben a falvakban, teljesen bevett dolog az utcán mosolyogva odaköszönni egy szembejövőnek. Chicagóban azért nem próbáltam ki.
•Hamburgerek. Aki evett igazi amerikai vagy argentin marhából készített hamburgert, az biztos hanyagolni fogja az otthoni McDonalds-t. Itt a legegyszerűbb gyorséttermekben is jobb a kaja, mint otthon a legdrágábban.
•Big. Itt tényleg minden nagy. Az autók, a motorok, a házak, a tejes, kakaós és narancsleves kannák. A házban a hűtő, a gáztűzhely.
•A helyi Farmers Market-on finom és jó árú húst, zöldséget, sajtot lehet venni. Sokan az amish terméket keresik. Eddig biztosak voltunk benne, hogy nincs párja a berceli almának, de a hatalmas és ízes michigani és indianai gyümölcsök bizony hiányozni fognak majd, almapálinkájuk viszont nincs.
•Benzinárak. Most itt is rekord alacsonyak az árak, egy gallon 3 dollár körül van. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 180 Ft az alap minőségű üzemanyag. Viszont cserébe a kocsik sokat fogyasztanak, a 10-12 l/100 km átlagosnak mondható.
…és amit kevésbé kedvelünk:
•Nem lehet sem szalonnát, sem jó magyar kolbászt beszerezni. Jó sonkát a lengyel boltokban lehet venni. Bede néven találtunk egyébként egy magyar eredetű húsüzemet, az ál-csabaija és téliszalámi-szerű termékei egész finomak.
•A nyár végi időjárás nagyon meleg, párás volt, Megállapítottuk, hogy nem véletlen van minden kocsiban és a legtöbb házban, sőt Chicagóban a buszokon is klímaberendezés.
•Nehéz megszokni a vezetési stílust. Nagy kocsik, hatalmas motorokkal, szinten mindenki tempomattal vezet. Átéltünk már autópályán nem egy 7-8 percig tartó előzést. Az automatizálás miatt ritka, hogy sávváltáskor beengedjék az embert. Mondjuk nincs száguldozás sem, ha a maximális 70 mérföldet kicsit túl is lépjük, akkor is csak 120 km/h a sebesség.
•Az áraknál meg kell szokni, hogy mindig a nettót írják ki, az ÁFA-s „igazi” árat csak fizetéskor tudjuk meg. Az adó egyébként nem olyan magas, mint Európában, államonként és termék kategóriánként változik, Indianában kb. 8%.
