Közép-Magyarország ugyanakkor nem csupán a valóban fejlett Budapestet és a közvetlen agglomerációt jelenti. Az uniós csatlakozás előtti években ugyanis a statisztikai régiók (NUTS) besorolásakor, az akkor felelős kormány úgy döntött, hogy Pest megye többi részét is ehhez a régióhoz csatolja. A regionális fejlesztési szempontból megkérdőjelezhető döntés mögöttes tartalma leegyszerűsítve, de végső soron lényegét tekintve a következő volt: így nem kellett hozzányúlni az akkor jelentős erőt képviselő megyei önkormányzatokhoz, vezetőihez illetve közigazgatási struktúráihoz miközben Pest megye alulfejlettsége annyira ellensúlyozta Budapest magas értékeit, hogy így a régióra jutó többlettámogatásból budapesti beruházásokat is lehetett finanszírozni. Utóbbihoz társulnak még azok a források is, amelyeket Pest megye hatásától függetlenül is Közép-Magyarországra lehetett fordítani, ám az esetek egy részében a budapesti beruházások hagyományosan nagyobb lobbiereje sikeresen érvényesült. Ez a szemlélet tovább élt a 2007-13-as időszakban is, így mindent számításba véve kijelenthető, hogy nemzeti társfinanszírozással együtt csak a 4-es metró átlagosan több mint két milliárd forintba került minden településnek Pest megyében. A kár, amit a fejlesztéspolitika a leszakadó Pest megye statisztikai felhasználásával okozott, a térségben már a mindennapokban is egyre inkább megnyilvánul. Az utóbbi években a 2007-13-as keretek kimerülésével ugyanis már csak elenyésző mértékben lehetett a támogatásokra pályázni és a telephelyet fejleszteni szándékozó vállalkozások, a közszolgáltatásokat építeni kívánó, esetleg energiatakarékos megoldásokra nyitott önkormányzatok lépten-nyomon megtapasztalták, hogy a lehetőségek nagy részéből őket kizárták.” – írja cikkében. A számszerű adatokra térve, döbbenetes számokat is közzétesz: Közép-Magyarország a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-t tekintve az EU átlag 110 százalékát érte el 2011-ben. Megbontva a régiót látható, hogy 2010-ről 2011-re Budapest ezt az értéket 145-ről 148 %-ra növelte, míg a Pest megyei 58-ról 57 százalékra csökkent, amelynél négy (!) konvergencia megye is jobb mutatóval bír. Döbbenetes számok. Több mint két és félszeres szorzó egy régión belül úgy, hogy Pest megye értékeiben benne vannak a Budapesttel gyakorlatilag összeépült, jobb helyzetű közvetlen agglomeráció települései is.”
A nehéz gazdasági körülményekből fakadó következmények taglalásánál az elemzés felveti: “a szélsőségek megerősödésétől, a munkahelyek megszűnésén át a felújításból kimaradt infrastruktúrán keresztül az elkeseredésükben is elszánt önkormányzati közjogi kezdeményezésekig terjednek. Utóbbira az egyik jellemző példa a nagykőrösi népszavazás, amelynek során a városvezetés és Dr. Czira Szabolcs polgármester-országgyűlési képviselő személyesen is energiát nem kímélve próbálta elérni, hogy a város Bács-Kiskun megyéhez csatlakozási szándékával az Országgyűlésnek is hivatalból foglalkoznia kelljen. Sajnos, az előkészítő munka ellenére a népszavazás a tudatlanság és érdektelenség diadala lett a közösségi összefogás felett. Az alacsony részvételi arány miatt a szavazás érvénytelen volt. Gomba önkormányzata más utat választott, kezdeményezésükre 2013-ra egymás után legalább 90 helyi képviselő-testület fogadott el közös határozatot a régióról való leválás szándékáról.” – fogalmaz, majd kifejti, hogy ez is megkésett kezdeményezés volt, a régióváltás éveket vesz igénybe és most már csak a 2014-20-as időszakban van esély a változtatásra.
A teljes cikk az m.portfolio.hu oldalán olvasható…