Január utolsó hetében történt, hogy a ceglédi Horgász utca lakói rendhagyó kátyúzásnak lehettek tanúi. Maga a művelet nem tarthatott tovább öt percnél, így érthető, ha sokan észre sem vették. Én magam is csak a munka tárgyiasult eredményével szembesültem, amikor reggel a város felé tekerve az utca bejáratánál észrevettem azt a körülbelül kétlapátnyi elegyengetetlen aszfaltkupacot, ami a csatolt fényképen is látszik. (A kép már a visszaút során készült, mire az utcából kihajtó autók kerekei már beledolgozták a kátyúba a zúzalékot.)
Mivel sietnem kellett, ezért nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. A kerékpározás viszont – a közlekedés szabályainak betartása mellett – alkalmat ad a békés filozofálgatásra. Arról már korábban személyesen és közösségi oldalakra feltöltött képeken, videofelvételeken is meggyőződtem, hogy Cegléden divat ősz végén – tél elején utat javítani és a keletkező lyukakat az első fagyok előtti napokban betömni, vagy éppen a forró aszfaltot hidegvizű tócsákba beleszórni. Ennek persze egyenes következményei az olyan kifagyott útburkolat-darabok, amit a rejtélyes kátyúzók otthagytak az utca közepén, hátha valamelyik arra járó autós szeretné kicsit lecsiszolni vele a járműve alvázát.
Az utca egyébként annyira kátyús, hogy a Curiosity marsjáró űrszonda komoly kihívásnak nézne elébe, ha végig akarna rajta haladni. Besorolása szerint földút kővel leszórva. A kőszórást még a Soós-érában fizették ki a lakosok, igaz akkor még aszfaltot is ígértek hozzá. Azóta is várjuk annak megérkezését. Talán ebből küldtek most nekünk egy keveset?
De nem akarok önző lenni. Tudom, hogy lennének sürgetőbb útfelújítási problémák is a városban. Gondolok itt például a Budai út tengelytörésre alkalmas tankcsapdáira, vagy az EU-s pénzből nemrég létesített kerékpársávra, ahol esőben 5-10 méteres szakaszokon áll a sár és a víz, emiatt a kerékpárosok kényszerűségből az autók előtt szlalomoznak a sárga felfestés határán. Ami az eset kapcsán szerintem felháborító, az a cinizmus, amit a két lapát aszfalt jelképez, valamint az elvégzett munka évek óta tartó, laikus ember számára is ordító szakmaiatlansága.
Az út végére egy sor megválaszolatlan kérdéssel gyarapodtam. Ki és milyen megfontolásból rendeli el és hajtja végre ezt a felettébb szakszerűtlen kátyúzási gyakorlatot? Ki ellenőrzi a megvalósítást? Miért van az, hogy Cegléden az útjavítási munkálatok nagy részét ősz végén és télen végzik? Vajon hány lapát aszfalt jár egy utcának? Valóban ez szerepel a városnak a közutak karbantartására vonatkozó éves munkatervében? Mennyibe kerül ez az eljárás a település lakosainak? Miért nem lehet előre eltervezett módon, lépésenként, de az útfelújítást szakszerűen, alaposan, az arra alkalmas évszakban elvégezni?
A közutak állapotának javítása az önkormányzati választások egyik központi témája volt. Bízzunk benne, hogy az igazi változások még csak eztán következnek.
Tisztelettel: Cserháti Tamás olvasó
