Hozzávalók egy kb. 20×30 cm-es (vagy kicsit nagyobb) tepsihez
a tésztához: 250 g finomliszt, 120 g porcukor, 150 g hideg vaj, kevés hideg víz (ha szükséges);
a diós réteghez: 100 g barna nádcukor, 150 g méz, 150 g vaj, 50 g tejszín (30%), 350 g durvára vágott dió.
A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal vagy egy késes robotgép segítségével összeállítom. Sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe nyújtom, majd amíg a sütő 180 fokra felmelegszik, a hűtőbe teszem. (Fontos úgy kibélelni a tepsit a tésztával, hogy legyen egy kis pereme, különben a tészta alá folyik az olvadó karamellás méz.) Az előkészített tésztát világos színűre sütöm kb. 20 perc alatt.
Addig elkészítem a tetejére kerülő diós rakományt. A diót durvára aprítom vagy vastagabb hűtőzacskóba rakva húsklopfolóval durvára töröm. A cukrot, mézet, vajat és tejszínt addig melegítem, amíg a vaj és a cukor is elolvad. Beleforgatom a felaprított diót, majd az egészet elegyengetem az elősütött tésztán, ezután nagyjából fél óra alatt készre sütöm, azaz addig, amíg a dió illatos és aranybarna lesz. Teljesen kihűtve, (na ezt a legnehezebb kibírni) egy hosszú pengéjű, éles késsel kisebb négyzetekre szeletelem.
Nagyon-nagyon finom, mondhatnám addiktív – készüljünk fel a közelharcra az utolsó szeletekért!