– Ezek szerint a munka miatt kerültél Ceglédre.
– Igen, Imre kollégám felesége ceglédi származású, így esett a választás erre a településre. A későbbiek folyamán aztán már az én magánéletem is ide kapcsolódott, hiszen megismerkedtem a feleségemmel és végleg letelepedtem. 
– Ennyi év után ceglédinek érzed magad?
– Itt van az otthonom. A szülővárosomban, Gyulán nem találtam a helyem. Éltem pár évig Békéscsabán is, de soha nem éreztem azt a kötődést, mint itt Cegléden. Otthonra leltem már az első itt létem alatt, úgyhogy ceglédinek tartom magam.
– Melyek voltak a szakmai sikereid közül legszebb, legemlékezetesebb pillanatok?
– Húsz év alatt sok minden történt – sok emlékezetes esemény, interjú, program. Az ezredforduló környéke volt a csúcs. Nehéz kiemelni bármit is, talán egy eseményt idéznék fel, ami mély benyomást tett rám. Nos kb. egy éve ment a rádió Cegléden, amikor egy miniszter érkezett a városunkba. Átmentünk a rádiótól a hivatalba (kb. 100-120 méter), hogy tudósítsunk az eseményről. Menet közben vagy nyolcan-tízen rámköszöntek, üdvözöltek, mint rádióst, mint barátot, mint kollégát, s ez nagyon megérintett engem, és ösztönzőleg hatott.
– Milyen célkitűzéseid vannak a rádiózás tekintetében?
– Nagyon fontos, hogy a hallgatók érdeklődését, figyelmét folyamatosan fenn tudjuk tartani. Ehhez a már jól bevált és megszokott műsorok mellett, újdonságokkal is elő kell rukkolnunk. Számomra nagyon izgalmas, például amikor külső helyszínre megyünk, és onnan jelentkezhetek be. Fontos, hogy hasznos információkat közvetítsünk a hallgatók felé.
– Milyen az ideális rádiós?
– Az adott témában felkészültnek és tájékozottnak kell lenni. Talán ez a legfontosabb jellemzője egy jó rádiósnak, bár ez igaz az újságírókra és tévésekre is. Enélkül nehéz jó beszélgetéseket levezetni, jó kérdéseket feltenni. Rögtönözni is tudni kell és jól kivágnia az embernek magát a nehéz helyzetekből, hiszen kaphat akár kínos vagy megdöbbentő választ is egy-egy kérdésére és ekkor sem szabad kétségbe esni.
– Cegléden a rádiózás mellett számtalan rendezvényen is találkozhatunk veled, mint műsorvezetővel, vagy érdeklődőként.
– Igen, mert érdekel a közélet, így örömmel mozgolódom a különböző programokon. Olyan ez, mint a jó házasság, hiszen az elején minden más, mint 20 év múlva. Mindig más oldalát mutatja, de azt gondolom, ha megvan a stabil kapcsolat, jól tud működni és érdekes tud lenni még ennyi év távlatából is. Cegléd jó kis város, hiszen kiváló személyek indultak el innen úgy, mint zenészek, sportolók, színészek és egyéb közéleti személyiségek.
– Pályafutásod derekán vagy. Mivel foglalkozol a rádiózáson kívül?
– Régebben tanítottam a Patkós Irma Iskolában, és ott színre is vittük az eleddig egyetlen színdarabomat is. Emellett zenélgetek, illetve szívesen hallgatok zenét, mert jót tesz a léleknek és kikapcsol. Az írás, amely még leköt és örömet okoz. Nem tudom, hogy 20 év múlva, hogy áll majd a város, lesz-e rádiója, illetve a hangom mennyire öregszik. Ismerek olyan rádióst, aki 70 évesen is kiválóan “szól”, jó lenne az ő nyomdokaiba lépni, de ez még a jövő titka. Ha már a jövőt nézzük, az is lehet, hogy 20 év múlva már nem is lesznek rádiótornyok, minden az interneten keresztül zajlik majd. Egy biztos, akárhová is fejlődik a technika, addig, amíg lesz igény a rádióra, és rám, én ott leszek a mikrofon mögött.
Fotó: Kisfaludi István
