………………………
Látom a lelket.Állításom merész. Még azt, hogy Keresztelő János látta, elfogadjuk, de mondhatja-e egy hétköznapi ember? Igen. Erről szeretnék írni, s nem kell misztikus élményekre gondolni. Csupán annyi, amit a mindennapi hívő, szürke hétköznapi ember is képes érzékel, “látni”.
Látom a Lelket az imádkozó ember arcán. Már gyermekkoromban, amikor ministráltam, vonzott az áldozók arca. Áldozás pillanataiban figyeltem azokat. Később, amikor az oltártól jöttek, jönnek el. Ma is nézem őket. Annak meghittségében élnek, ami áthatja őket, hiszen az Urat, Jézust vették magukhoz. Az áldozás, úrvacsora-vétel élménye a Szentlélekáltal történik, amint erről ír Pál apostol. ( 1 Kor 12,3 ) Az áldozók arcán átsugárzó lelkiségben Isten Lelkének fénye.Talán azt látom…
Látom a Lelket abban a bátorságban, önérzetes alázatban, amint valaki megvallja hitét, a kérdezőnek vallásáról beszél és nem szégyelli meggyőződését. Jézus mondja, ne töprengjünk, miként válaszolunk a minket kérdezőnek. “Abban az órában megtudjátok, mit szóljatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek.”
Látom a Lelket annak boldogságában, aki éli, érzi, tudja és hiszi, vallja: Isten gyermeke vagyok. Erről a szeretetkapcsolatról, érzésvalóságról győzi meg a mindennapok szinte “senki” emberét. ” A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,6)
Látom a Lelket a prédikáló papban, az Igét hirdetőben, napjaink prófétáiban, a hitet oktató apában, tanárban, hiszen “a Lélek szólásra indította őket.” (ApCel 2,4) “Mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek -Isten megbízottaiként – a szent emberek.” ( 2 Pt 21 )
Látom a Lelket ahol “szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” van, hiszen mindezek “a Lélek gyümölcsei” az ember szívében. (Gal 5,22) És ott a Lélek, ahol a szabadság öntudata jelenik meg a döntésekben, hiszen “ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2 Kor 3,17)
Az ember természetfeletti istentapasztalatnak részese lehet egyszerű élményekben is. Karl Rahner hittudós felsorol konkrét helyzeteket.
“- Amikor valakipróbálja Istent szeretni, jóllehet a hallgató a megfoghatatlan misztériumtól látszólag semmi feleletet nem kap szeretetére életében, semmit el nem cserél Istennel, jóllehet látszólag a halálba torkolló élet az üresbe, az érthetetlen, feneketlen mélységbe való zuhanás.
– Amikor valaki áldozatot vállalvamegteszi kötelességétmegtagadva magát, bár ezt a látszólagos ostobaságot megvetik az emberek.
– Amikor valaki életével nem tud elszámolni Istennek, de megkísérli a bánatot… MégisreménykedikIsten irgalmában.
– Amikor valaki valóbanjó egy másik emberhez, akitől semmi elismerést és hálát nem kap-tehát teljesen önzetlenül cselekszik.
– Amikor valaki lelkismeretebenső hangjánakengedelmeskedve olyan döntést hoz, amit senki nem érthet meg és amelyért mindörökre felelősséget vállal.”
Élmények ezek, szabad meglátások, megélések, melyekben Isten Lelkét tapasztalhatjuk meg, akár úgy, hogy mi vagyunk ilyen helyzetben, akár úgy, hogy másokban észleljük e természetes okkal nem magyarázható jelenségeket.
“Ez a mindenapok misztikája: Isten megtapasztalása mindenben.” S ha tapasztalás, akkor az már nem “látás”? “Ó mutasd meg arcodat, Fölség, Szentlélek!/A te arcod vonásai fényesek,/a te revelációid sugarak./Mikor több szentet, jót, igazatlátunk,/Téged láttunk meg,/te leleplezed magadat./Köszönöm, imádlak, szeretlek.”(Prohászka)
