Éppen ezért nehéz meghatározni, széles a fogalomköre. Arany János a humor kettősségére mutatott rá: „Nevetséges álarczában rejtezett sírás. (…) A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásában, de nem lévén reménye javítani, kétségbeesetten kaczag önmaga és a világ felett.” (Széptani jegyzetek, 1857) Fájdalmas-derűs életérzés, hangulat, de egyúttal menekvés, felülemelkedés, hogy el tudja viselni az ember a bajt, a rosszat, amelynek a visszásságait, fonákságát mutatja be. (A klasszikus magyar humor, kabaré mindig csípős társadalomkritikát tartalmazott. A stand-upcomedy, a dumaszínház sajnos nem folytatja ezt a hagyományt következetesen, inkább – kivéve a legjobbakat – kiagyalt én-központú sztorizás.)
Ez a megrovó valóságtartalom és a keserédes hangulat természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne fő cél a nevettetés. A jó poén olyan, mint az epigrammában a csattanó: nemcsak az „üzenetet” tartalmazza, hanem továbbgondolásra is késztet. Mint amikor a bakon ülő gazda ostorával odasuhint a paci hátára, s az „magától” szaporázza az utat. Ahogyan ebben a Hofi-villanásban: „Az ópium miből készül, tudod? Mákból. A rohadt kapitalistáknál, tudod? Ott készül mákból. Mer’ nálunk dumákból, tudod?”
A nevetésnek sokféle kifejeződése van. Aki nevet, az kuncog, vigyorog, vihog, ihog-vihog, göcög, kacag, hahotázik, nyerít, nyihog, pukkadozik, gurgulázik, rötyög; gurul a nevetéstől, a hasát fogja a nevetéstől, kicsordul a könnye a nevetéstől, mind a harminckét foga kilátszik, a két fülére nevet.
Egy-egy (ki)nevetési szándékot, sőt karaktert lehet felismerni ezekből a hangutánzókból: haha! hehe! hihi! hoho! höhö! huhu! hühü!
TÖRTÉNETI „HUMORZSÁK”
Csak nagyon szűken tekintem át a humor történetét, (csont)vázlatosan, kiemelve egy-egy időszak jelentős adatát.
Már az ókorban felismerték jótékony szerepét a mindennapokban, az irodalomban, a retorikában. Cicero szerint a kedély, az élc a harmonikus élet része. Quintilianus írja: „Gyakran a legkomolyabb indulatok vitorlájából fogja ki a szelet, mint ahogy a gyűlöletet és a haragot is igen sűrűn megfékezi.” Ő mutatott rá először arra, hogy nemcsak szöveg, hanem valamely cselekedet, helyzet, tárgy vagy jellem is lehet humoros.
A 19. században Reviczky Gyula költő fogalmazta meg a humor filozófiáját. Tartalma a harag és a szánalom. Nemcsak látja, hanem belátja az emberi gyarlóságokat.
Ez már „előhangja” a 20. századi, erkölcsi tartalmú humornak, a „humorál”-nak. Karinthy Frigyes a legeredetibb képviselője. Tiszteli az embert, a különöset is: „Cirkusz. Halló,halló! Itt látható a világ legnagyobb törpéje és a világ legkisebb óriása! Egészen egyformák mind a ketten! Két rendes ember.” (Noteszlapok) „Ismertem egy embert, aki pillanatnyi elmezavarában nem lőtte főbe magát, hanem életben maradt.” (Uo.)
Márai Sándor ironikus intelme is embernevelő: „Nem beszélgethetsz délután öttől félhatig Istennel, ha éjjel és napközben úgy éltél, mint egy disznó.” (Füves könyv)
A HUMOR NYELVI ESZKÖZEI
A magyar nyelv gazdagsága (és persze az emberi szellemesség) sok-sok lehetőséget, módot kínál. Néhányat bemutatok ezek közül.
A paródia ősi műfaj (görög „parodeia” = ellendal). Elsősorban irodalmi és írásbeli, de vannak kitűnő, színpadon szereplő parodistáink, sőt a társasági életben is szokásos tréfásan utánozni valakit. A paródia ugyanis karikatúra, torzkép, amely az utánzott személy vagy stílus modorának jellemző jegyeit kiemeli, eltúlozza.
Klasszikusa Karinthy Frigyes Így írtok ti című műve. Így „csipkedi” például Móricz Zsigmond „népiesch” írásait. „EccerreBira jön vele szembe, az meg csak ránézett, megnézte a testivel egészbe, és csak úgy sunnysuttyábólodapistangolt a nagyerős hím szemébe. (…) S megrisszantotta újfent aderekahajlását. Dani akkor nem szólt, hanem eccer csak nagybüszke hímdagadás fogta el: – a két szeme elnyálladt, betaknyadozott a hévtül”.
A jó paródia nem bánt, ellenkezőleg: tisztel. Ezért nem „szentségtörés”, ahogyan Arany János ironizálja a Szózatot: „Hasadnak rendületlenül / légy híve, ó magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / ezt ápold, ezt takard.”
Az eszperente az eszperantó szó mintájára született. Lényege: átkölteni egy ismert szöveget csupa e-betűs szóval. Íme! „Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke, fekete pettyekkel tele. Se szerve, mellyel zengzeteket felvegyen, se szerve, mellyel legyeket elhessegessen.” (Boci, boci, tarka. Se füle, se farka) Az aszparanta tanács ráadásul hasznos is: A savas alma a makacs hasat karbantartja, ha lassan halad, hajtja, ha szalad, sakkban tartja.
A szóalak azonossága vagy több jelentése a humor forrása. Néhány példa: Ahol az órán dél van, a térképen észak. Eső után nevetés: derül az ég. A Parlamentben tolvaj járt, így több lesz a tárca nélküli miniszter. A szerelem sötét verem, de a nejem nem verem. – Kérek lángost! – Hányat? – Ja, akkor nem kérek. Találkoztam két kacsával. Az egyik kacsa az volt, hogy jól élünk. Aztán tele lett az is…” (Hofi)
Szóalak-variáció: A tanár találkozik egy volt tanítványával. – Mi lett magából? Ügyvéd. – S van ügye? – Nincs. – Akkor ügyetlen. – De volt már egy. – Akkor együgyű. – De azt is másra bízták. – Akkor ügyefogyott.
Egy szó rejti a másikat: a villamos késik, a székelyek ágyúznak, szép a menyasszony aranygyűrűje, a kismackó bocskorban jár, a tímár cserbenhagy, a szabó szabódik, a kelkáposzta kelendő.
A közmondások ferdítése, kiegészítése szellemes megoldásokat kínál. Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik a lába, vagy … míg maga esik bele. Addig nyújtózkodjál, míg a takaród ér, különben megfázik a lábad. Jobb ma egy szemüveg, mint holnap egy üvegszem. Addig üsd a vasat, míg le nem fogy a hasad. Aki á-t mond, annak nézik a torkát. Ha nincs nyihaha, jó az iá is.
Névadás „idegen nyelven”. Japán agglegény:MaradokaMagamura, lengyel boltos: Mikornyitzky, nagy mellű holland nő: Melle van de boeven, finn kidobóember: Hallja Menjeninnen.
ÚJ MŰFAJOK
Ahogyan gyorsult az idő, az életünk, úgy lett élénkebb, sőt „vágtázó” a poénszórás. Visszaszorult a hagyományos írott és lassú tempójú előadói humor. (Hol van már a népszerű vicclap, a Ludas Matyi?! Kevesek talán emlékeznek még Kellér Dezső komótos konferanszaira. Képszerűen: az ő ringató humorhintajához képest egy stand-upos gázrángató motokrosszos.)
Híveket toborzott az abszurd humor (L’art pour l’art társulat), a fiatalok körében kedvelt a dumaszínház, villámkarriert futott be az internetes mém (olyan kép, szöveg, amelynek tartalma gyors reakció az aktuális jelenségre, hírre).
TERJEDNEK A TÖMÖR, TRÉFÁS SZÖVEGEK
Becsaptam az ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van.
Ölni tudnék a Nobel-békedíjért.
A kisbaba olyan, mint nescafé. Könnyen és gyorsan készül és egész éjjel ébren tart.
Jó a hajad! Miért nem hordod?
Neked, mint kívülállónak, mi a véleményed az intelligenciáról?
Ha egy kacsa nem tud úszni, attól még nem a víz a hibás.
Vigyázzatok, hogy ne okozzatok egymásnak párosodást.
A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos meg földdel.
Két kéz és csak egy száj. Ez a probléma az ivással.
CSAK KÉRDEZEM:
A férfiak miért jobb viccmesélők, mint a nők?
A kövéreknek miért jobb a humorérzéke, mint a soványaknak?
Miért nevetünk, ha az utcán sétáló fenékre esik? (Holott neki szörnyű kínos és fáj.)
(Képaláírás: Karinthy Frigyes: Pisztolyában poénok, amelyekkel az élet fonákságaira lőtt.)
