A közelmúltban a ceglédi ökölvívás számos nagy pillanattal hívta fel a figyelmet sikereire. Tavasszal Cegléden először tartottak profi bokszmérkőzést a sportcsarnokban, ahol Szellő Imre, a magyar ökölvívás jelenleg megkerülhetetlen személye tömegeket vonzott. De a ceglédi bokszolók műhelye számtalan tehetséget adott az országnak, elég megemlíteni a nemrégiben elhunyt Pákozdi László magyar bajnokot, akinek tiszteletére augusztus 22-én a zsinagógában tartanak nyilvános emlékmérkőzést. Erről Kovács István szakosztályvezető-edző tájékoztatta lapunkat, akivel a helyi bokszélet múltjáról és jelenéről is beszélgettünk.
– Sokan indultak a ceglédi ringből a világhírnév felé, több magyar bajnokkal büszkélkedhet a város. De most is vannak ígéretes tehetségek…
– Igen. Augusztus elején Lakatos Géza és Lakatos Kristóf is megmérette magát a szövetség előtt a keretbe válogatáson, így a junior világbajnokságra utazhatnak. A közelmúltban két utánpótlás olimpián három bronzot nyertünk. A ceglédi szakosztály 42. helyen szerepel az országos listán. Ez nagy szó ahhoz képest, hogy hazánkban 131 klub van és ha csak a vidéki műhelyek felszereltségét nézzük is, a mi körülményeink messze elmaradnak még az átlagostól is. Ígéreteink vannak a jobb körülmények kialakítására, reméljük valóra is válnak.
– Mesélne kicsit a szakosztály történetéről, nagy pillanatairól?
– A CVSE Ökölvívó Szakosztálya 1935-ben alakult, így az Egyesület egyik alapító tagja. A szakosztály vezetését Ványi Sándor látta el, majd halálát követően Dávid Ferenc irányította a munkát 1976-ig. Pákozdi László az ő irányításával ismerkedett a sportággal. Dávid Ferenctől én vettem át a stafétát, azóta szakosztályvezetőként, edzőként tevékenykedek. Büszkeségeink között elsőként említem Pákozdi László nehézsúlyú ökölvívót, aki Cegléden kezdte sportolói pályafutását, majd a Budapesti Honvéd színeiben háromszor nyert Magyar Felnőtt Bajnokságot és 1976-ban montreáli Olimpián is szerepelt. Saját nevelésű ökölvívónk Szellő Imre többszörös korosztályos Magyar Bajnok is, a 2008-as 5. helyezettje.
– Mégiscsak lehet valami titka a ceglédi műhelynek… Vagy a legendás ceglédi virtus számít ennyit?
– Van a virtus is, de az is, hogy mi edzők, kitanultuk a szakmát. Tóth Attila edzőtársam román bajnok, én magyar bajnok voltam. Most 15-20 fiatallal foglalkozunk, vannak fiúk és lányok is. Tudom, mi az emberek véleménye az ökölvívásról, de szerintem ez az egyik legegészségesebb sport. Aki nem hiszi, nézzen meg engem: 75 évesen hogyan mozgok az edzéseken, a koromat meghazudtoló vitalitással. A boksz művészet. Minden fiú vagány és kemény akar lenni, de példát mutatnak nekik az olyan sportemberek, mint például Szellő Imre, aki kifogástalan, erős bokszoló, emellett tisztelettudó, igazi úriember, sportember. Szellő megnyert mindent, amit lehetett. Legalább 50 mérkőzést kiütéssel nyert meg, gyémántkemény ökle van, gyors, kemény, bátor és agresszív… Itt nőtt fel, 3-4 barátjával kezdett bokszolni, aztán sorra nyerte a korosztályos bajnokságokat. Amikor középiskolába Szolnokra ment, át kellett igazolnia az ottani klubba, de nem szakadt el tőlünk. Mostanában is bejön egy-egy edzésre a srácokhoz, akik hihetetlenül felnéznek rá. Öklöz velük egy-egy menetet, ami életre szóló élményt és motivációt jelent a fiatal reménységeknek, akik talán a következő évtizedekben hoznak majd eredményeikkel dicsőséget a ceglédi boksznak.
