Őt vádolta meg boszorkánysággal kikosarazott udvarlója, Hans Metzler, aki szintén mézeskalács készítő volt, azt állítva, hogy embereket csábít magához, felhizlalja és megeszi őket. Az asszonyt végül a vád alól felmentették, de a feljelentő nem nyugodott bele az ítéletbe, és belökte áldozatát a forró mézeskalácssütő kemencébe.
Nos, ennyi mézeskalács-történelem után, akár neki is állhatunk a finomság elkészítésének, amely téli estéken kávé mellé, de karácsonyfadísznek, a lakásba dekorációs elemként, sőt szépen csomagolva ajándékként is megállja a helyét.
Hozzávalók: 25 dkg méz, 30 dkg vaj, 30 dkg barnacukor, 1 kg liszt, 1 narancs reszelt héja, 3-4 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy 2-2 teáskanál őrölt fahéj és gyömbér, 1-1 teáskanál őrölt szegfűszeg, szerecsendió és szegfűbors keveréke), 2 teáskanál szódabikarbóna, 3 tojás
Egy lábosban forráspontig melegítjük a mézet és a fűszereket. Ekkor az illatok is szállingózni kezdenek a lakásban, tehát megjelennek a családtagok, akiket szintén bevonhatunk a nagy karácsonyi készülődésbe. A forró mézhez hozzáadjuk a vajat, amit hagyjunk teljesen elolvadni, közben kevergetjük. Egy tálban összekeverjük a lisztet a szódabikarbónával és a reszelt narancshéjjal. A kimért cukrot és három tojást robotgéppel habosra keverjük, majd a habos masszába felváltva belekeverjük a lisztes és a mézes keveréket. Nehéz, ragacsos masszát kapunk, de nem kell megijedni, ilyennek kell lennie! Fóliába tekerve egy éjszakát a hűtőbe tesszük. Felhasználáskor a masszát 3-4 darabban kinyújtjuk és lisztezett deszkán 3-4 mm-esre nyújtjuk. Karácsonyi motívumokkal, kiszúrókkal formázzuk, tojással megkenjük és 180 fokos sütőben 5-6 percig sütjük. (Ha puszedlit szeretnénk készíteni kis golyókat formálunk, nagyobb helyet hagyva mellettük (mert magától megterül majd és szép, puszedliformát vesz fel) tepsibe rakjuk és kb. 10 percig sütjük.) A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni a mézeskalácsokat, majd díszítjük őket.
A díszítésre a legegyszerűbb módszert még sütés előtt kell kivitelezni: szép dió, mogyoró, mandula szemekkel kirakva a mézesünk nemcsak szép, de nagyon finom is lesz.
Hagyományos módszer az „írókázás”. Van, aki tojásfehérjével díszít, én ennél is egyszerűbb módon: 2-3 evőkanál citrom-, vagy narancslébe annyi porcukrot keverek, hogy nehezen folyós állagot kapjak. Ezt a masszát egy nejlonzacskóba töltöm, végén pici lyukat vágok, ezzel „írom” körbe a karácsonyi mintákat. Nagyon finom a csokibevonat is, ebbe beletapadnak a színes szórócukrok is, a gyerekek nagy örömére. A csokibevonat jól áll a mézespuszedliknek is.
Ha karácsonyfadíszként, vagy csomagoláskor dekorációs elemként szeretnénk hasznosítani, akkor sütés után azonnal, amíg még puha, fúrjuk ki sasliknyárssal és vékony aranyfonállal, selyemszalaggal tudjuk majd rögzíteni. Jó karácsonyvárást mindenkinek!
