– Az edzések során az önvédelemre helyezi a hangsúlyt, vagy a belső kerül előtérbe?
– Ezek elegyét ismerem és gyakorolom, de a belsőt szeretném populárissá tenni. A külső megnyilvánulás ennek a belső ráhangolódásnak a következménye. Ha fordítva kezdjük, akkor tulajdonképpen ugyanazt csináljuk, mint ha gimnasztikáznánk. Akkor nem alapulna máson, mint a testi fizikumon, a testi adottságokon, ezeknek pedig itt a földön vannak korlátai, mert ha valaki nehezebb, akkor valószínűleg erősebb is. Ám ennek nincs túl nagy jelentősége, ha belépünk abba a világba, ahol minden lehetséges. Képes a test az elme, illetve az adott információs mezők felhasználásával minden gyakorló sokkal többet kihozni magából az élet minden területén.
A Tai chi-nek van egy egészségmegőrző része olyan tekintetben, mint életvezetés. Elkezdünk hallgatni a testünkre, pontosan meg tudjuk határozni, mire van szükségünk, akár testileg, akár szellemileg. Jóval többet kapunk egy Tai chi gyakorlatozás során – itt két-három évre gondolok –, mint hogy az ember ránéz, és azt mondja, de szépen mozog, szép a tartása, higgadt, kisimult az arca. Ennek belső tartalma van, amit kívülről látunk az egy következmény. Szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy bárki képes megvalósítani, hogy a lehető legjobban érezze magát, a lehető legjobb kondícióban legyen önmagához képest.
Fontos még számomra, minél populárisabb a Tai chi, annál több emberrel lehet kommunikálni „tai chi-ul”, hogyha a nyelvezetet említem. Ez egy hosszabb folyamat. Mondhatnám, hogy megváltozik a gondolkodásmód is, de általában nem mondom ki, mert ettől félnek az emberek. Megváltozni? Miért kéne? Mert az enyém rossz? Nem, nem rossz, csak van más is, lehet másképp is megközelíteni ugyanazon dolgot.
Úgy gondolom, az élet nagyon rövid, és ami hátra van, azt jól élve, nem feltétlenül jólétben, hanem jól élve kell abszolválni. A legfőbb üzenete számomra a Tai chi-nak, hogy lehet boldogan élni. Nyilván az élet hoz magával feladatokat, amelyeket meg kell oldani, de ha felkészültünk rá, akkor ezek nem problémaként jelentkeznek, hanem megoldandó feladatként, és így egyszerűbbé válnak. A feladat ugyanaz csak a nézőpont más.
– Miből épül fel egy foglalkozás?
– Az első, hogy megtanuljunk bizonyos tengelyeket használni – függőleges, vízszintes – a testben. Ezen tengelyek megtapasztalása az egyik elsődleges tanítás vagy cél, annak érdekében, ne a lábunkat használjuk az elmozgásnál. Ez kicsit furcsán hangozhat, mégis egy másfajta felfogásról tanúskodik. Tulajdonképpen az elme mozgatja a tengelyt, amelyet megalkotunk, a tengely mozgatja a testet.
A másik, amit szeretnék megtapasztaltatni mindenkivel, a gravitáció. A gravitáció folyamatosan hat ránk, és az emberi lét nagy zömében ellene dolgozunk, amikor lépünk felfelé, előre lökjük magunkat, ahelyett hogy hagynánk, hogy a gravitáció húzza a testünket. Ez megint egy teljesen más felfogás, és sokkal gyorsabb, mivel a gravitáció azonnal húz minket. De természetesen a Tai chi formagyakorlata, és más képességfejlesztések elsajátítása is részét képezik a foglalkozásoknak
– Kinek ajánlja a Tai Chi-t?
– Mondhatom azt, hogy bárkinek, mert tudom, mindenkinek hozhat – még ha csak néhány hónapig is csinálja ezt a stílust vagy mozgás-, gondolkodásformát –, ajándékot. Hogy milyen ajándékot, azt nehéz meghatározni. Ha valakinek elmúlik a derékfájdalma, neki az az ajándék, nem feltétlenül az, hogy tud másként gondolkodni. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné valamilyen módon, valamihez viszonyítva feltérképezni saját magát, és esetleg, változtatni saját testén, egészségi állapotán. Ha ahhoz is van kapacitása, és hall jó dolgokat, amelyeket fel tud használni a mindennapi élete során, akkor azzal is gazdagabb tud lenni. Bárki, aki eljön, tanulhat valamit. Minél tovább csinálja, annál több minden rakódik le az elméjében és testében, annál több ajándékot kaphat, tulajdonképpen saját magától, ami saját magában van, mert felfedezi azokat a nagyszerűségeket, azokat a fantasztikumokat, amik benne élnek, csak egyelőre le vannak blokkolva.
