Az alábbi kis esetet egy betegtársamtól hallottam a diabetológiánál várakozva. Az illető inzulinos cukorbeteg, ezzel vannak most problémái, ezért jött orvoshoz. Ezzel kapcsolatosan mondta el a történetét. Egyik nap éppen autózott a városban, amikor észrevette, hogy kezd szédülni, és a rosszullét erősödik. Félreállt az út szélére és bizonytalan mozdulatokat téve a csomagtartóban lévő táskájából élelmiszert keresett elő, és beülve az autóba gyorsan enni kezdett. Tudta, hogy drasztikusan leesett a vércukor szintje, ami nagyon veszélyes, sőt akár még halálos is lehet. Ilyenkor gyorsan enni kell vagy édes üdítőt fogyasztani, hogy elkerülje a kómába esést. Éppen ezzel próbálkozott, amikor nagyon lassan elhaladt mellette egy rendőrautó, amelyből az őt vizsgáló tekintetek eléggé egyértelműek voltak számára. Kezdett jobban lenni, de még várt az elindulással. Amikor már teljesen jól volt, akkor elindult, de a következő kanyarnál már várták, az úton keresztben álló rendőrautó előtt az egyenruhás már le is intette. Félreállt. Megtörtént az igazoltatás, majd a kérdés is elhangzott: mennyit ivott? Ő pedig felelt, hogy semennyit, már ha alkoholra gondol. Újabb kérdés, hajlandó-e megfújni a szondát? Erre is felelt, hogy természetesen, ha mindenképpen szükséges, de megkérdezte, miből gondolják, hogy ivott? A rendőr azt a választ adta, hogy bejelentés érkezett hozzájuk, hogy egy részeg ember itt autózni próbál. Ekkor megmutatta nekik a csuklóján lévő karperecet, amin a következő szöveg állt: „inzulinnal kezelt cukorbeteg vagyok”. Majd megmutatta a vércukormérőjét, az inzulinadagoló pent, és a kis kártyáját is. Ezt követően elmondta, hogyan lett rosszul, hogy azért állt félre, és hogy az étkezést követően hogyan állt helyre a közérzete. A rendőrök elnézést kértek tőle, jobbulást kívántak és útjára engedték.
Elgondolkodtam ezen az eseten. Végigjátszottam magamban a másik „verziót”, ahogyan történhetett volna. Aki észrevette ennek az embernek a furcsa, a normálistól eltérő viselkedését, odament volna hozzá és megkérdezte volna tőle, hogy jól van-e? Segíthet-e valamiben? Hamar kiderült volna, hogy a „bizonytalanság” oka nem az alkohol, vagy a felelőtlenség, hanem egyszerűen a hirtelen támadt rosszullét, a betegség. Esetleg még valami cukorka is előkerült volna a táskából, és egy segítőkész személy néhány perces jelenléte is növelhette volna a beteg biztonságérzetét. Nem kellett volna több rendőrnek lesben állni, hogy lecsapjanak az „ittas vezetőre”, és kellemetlen helyzetbe hozzanak egy jó szándékú embert. Figyeljünk jobban oda egymásra és feltételezzük a jót a másikról!
(A kép illusztráció)
Nyeste Ferenc
