Az első ceglédi olimpikon Tasnády (Tidrenczl) József (1903-1985) volt. Noha nem Cegléden született, gyermek- és ifjúkorát a városban töltötte. Itt végezte általános- és középiskolai tanulmányait. A főgimnázium tanulója volt, amikor 16 éves korában bekapcsolódott az éppen kibontakozó ceglédi birkózósportba. A változó néven megismert szerveződések atyja Nagy Sándor alapító volt, aki a századfordulón díjbirkózó volt és fiúgyermekeit is ez irányba terelte. Cegléden a Munkás Testedző Egyesület, a Törekvés SE, majd a MOVE SE volt Tasnády József egyesülete. 1923-ban már a fővárosi MAC-ban versenyeztek a legjobb ceglédiek, a Nagy-testvérek mellett Tasnády József is. Utóbbi viharos gyorsasággal befutott az élvonalba és 1924-ben bekerült a Párizsi Olimpián résztvevő magyar csapatba. A kezdetleges és szervezési problémákkal sűrűn tarkított kötöttfogású mezőnyben a 21 éves ceglédi fiú látványos birkózást mutatott be, de ez az V. helyezés eléréséhez volt elég a légsúlyúak (58 kg) mezőnyében.
Tasnády József 2-2 magyar bajnokságot nyert kötöttfogásban és szabadfogásban, pályája csúcsán pedig, 1930-ban Európa-bajnokságot nyert Brüsszelben, egy súlycsoporttal fentebb pehelysúlyban (61 kg).
Tasnády József remek pályafutásáról a korhű egykori ceglédi sajtó felületesen számolt be. A ceglédi sport első olimpikonja a következőket nyilatkozta 1926-ban a „Czeglédi Élet” részére: „Más városok, idegen országok elhalmoztak kitüntetésekkel, Ceglédtől még egy mekeg szót sem kaptam, pedig azért odaadnám minden emlékemet, minden díjamat”.
A remek testi felépítésű Tasnády József pályafutása befejező részében, – miután megélhetési problémái voltak – felcsapott pankrátornak és mint olyan a közönségszavazatok alapján a sport 50 legkedveltebb alakja volt az országban 1946-ban. Idézet a sajtóból: „A hölgyek dédelgetett kedvence, amikor arénába lép , több ezer női szív kezd hevesebben dobogni és a mérkőzés után jó néhány száz csipkés zsebkendőt találtak összetépve a fürge takarítónők. Belátjuk, érdemes érte izgulni, mert gyönyörűen dolgozik, tényleg a pankráció magas iskoláját mutatja be, látszik rajta, hogy mint birkózó, Európa-bajnok volt.”
Nem sokkal ezután Dél-Amerikába költözött. Ott is folytatta pankrátori karrierjét, majd miután kiöregedett, időskorában Kolumbiában hittérítőként kereste meg kenyerét. Halála előtt a múlt század hetvenes éveiben járt utoljára Cegléden.
Az 1928. évi Amszterdami Olimpián nemes Adda Alfréd (1888-1980) huszár őrnagy, majd ezredes volt a magyar olimpiai csapat tagja. Nagyszebenben (Erdély) született, a bécsújhelyi császári és királyi Mária Terézia Katonai Akadémián végzett. Az I. világháborúban 51 hónap harctéri szolgálatot teljesített, majd 1928-29-ben, a magyar királyi ceglédi I. vegyesdandár huszárszázadnál szolgált parancsnoki beosztásban. Adda Alfréd a lovassport legnehezebb versenyszámában, a military versenyszámban indult az olimpián. A háromnapos versenyszám rendkívüli terhelést jelent lovas és lova számára egyaránt. Az egyéni versenyben a 15. volt, míg csapatban a 11. helyen végeztek. Az olimpiák történetében ő volt a legelőször rajthoz álló magyar lovas. Az országos lótenyésztésben és a csikónevelés terén kifejtett eredményes tevékenységéért a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült. Adda Alfréd 1943-ban nyugdíjba vonult, majd a civil szférában helyezkedett el. 1956-ban emigrált Ausztriába, majd 1960-ban Olaszországban telepedett le és Bolzanóban (Olaszország) halt meg 1980-ban. (folytatás következik).
Magyar László
