– Önnek van ceglédi kötődése?
– Konkrét kötődésem nincs, én azok közé tartozom, akik csak szeretnének ceglédiek lenni. Jártam korábban néhányszor a városban, elsősorban bírósági tárgyalásokon, és már akkor is nagyon megfogott a hangulata, amióta viszont elkezdtem a regényíráshoz kapcsolódó kutatást, egyre inkább beleszeretek.
– Miért éppen az 1834-81 közötti időszakot ölelné fel a mű?
– Szerintem ez Cegléd legizgalmasabb, legfelemelőbb korszaka. Az 1834-es kezdet tálcán kínálta magát, hiszen ebben az évben tűzvész pusztított a városban, és nagyrészt a katasztrófát követő újjáépítés nyomán alakult ki a város ma is ismert arculata. Meg aztán a tűzvész története önmagában is érdekes. Egy ceglédi leányt alkonyat után rajtakaptak, amint egy tizedessel beszélgetett. Emiatt a város főbírája az erkölcsileg romlottnak ítélt hölgyet 26 pálcaütésre ítélte, majd visszautasította a tizedes kérését, aki inkább maga akart bűnhődni a lány helyett. Ennek nyomán a feldühödött katona bosszúból felgyújtotta a várost. A lakosság hiába próbálta hősiesen oltani a tüzet, az hamar tovaterjedt. A tűzvész nyomán a református templom és iskola mellett több mint 120 lakóház is porig égett. Kezdődhet-e egy regény ennél érdekesebben, izgalmasabban?
Aztán a következő esztendőkben gyors fejlődés vette kezdetét, elérte Ceglédet a Pest-Szolnok vasútvonal, illetve megkezdte működését a Gazdaképző Tanintézet. Az 1848-as forradalom kitörése után, Kossuth toborzóbeszéde hatására számos ceglédi csatlakozott a szabadságharchoz. A regény egyik lényeges csomópontját alkotják majd a szabadságharc eseményei, majd az azt követő megtorlás és szervezkedés. A világosi fegyverletétel után sokan visszatértek a városba, de a felszín alatt tovább izzott az ellenállás parazsa. Így keveredett bele a Noszlopy Gáspár-féle összeesküvésbe Bobory Károly katolikus pap és Nánási Szabó Károly református lelkész. A rebellisek hiába tervezték meg gondosan Ferenc József elrablását, a szervezkedést a császári titkosrendőrség leleplezte, Noszlopyt kivégezték, Bobory Károlyt és Nánási Szabó Károlyt pedig börtönbe vetették.
Az 1860-as évek elejére normalizálódott a helyzet, aztán, ahogy enyhült a diktatúra és konszolidálódott a politikai helyzet, Cegléd a Függetlenségi Párt egyik fellegvára lett. Itt a regény a város lakóinak a szabadságharchoz, a függetlenséghez való ragaszkodását igyekszik majd bemutatni. Ennek mintegy csúcspontjaként történt meg, hogy Cegléd az emigrációban élő Kossuth Lajost – távollétében – országgyűlési képviselővé választotta, majd küldöttséget menesztett Itáliába, hogy hazahívja a szabadságharc vezérét. Hiába nem fogadta el végül Kossuth a mandátumot, a ceglédiek méltán érezhették, hogy a maguk szerény módján újra szabadságharcot vívtak.
A korábbi történésekhez szervesen kapcsolódik a történet lezárása is, amely a városi színház közadakozásból történő felépítésének és az 1881-es nyitóelőadásnak állít majd emléket. Szimbolikus jelentőségű, hogy az első színdarab, amit műsorra tűztek az a Bánk bán, amely az 1848. március 15-i forradalom estéjének is díszelőadása volt.
A történet a tervek szerint fordulatos kalandregény formáját ölti majd, ahol – az írói fantázia szabadon engedésével – romantikus epizódok és családtörténet is jelentős hangsúlyt kapnak. Ez biztosítja, hogy a kötet nem száraz helytörténeti kiadvány lesz, hanem a szélesebb olvasóközönséghez is eljuthat.
– Ki a főszereplő és miért éppen ő?
– A történetnek lesz egy olyan szereplője, aki mindvégig jelen lesz a regényben, az ő életén, szemüvegén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. Itt egy olyan valós személyről van szó, aki 1877-ben maga is ott volt a Kossuthoz menesztett száztagú ceglédi delegáció tagjai között. Ugyanakkor ennek a férfinak az életútja kevéssé dokumentált, így történetében több, különböző ember sorsa kerülhet megjelenítésre. Ezzel a módszerrel a regény alkalmassá válik arra, hogy komplex, sok részletre kiterjedő korképet, illetve várostörténetet fessen meg. Ugyanakkor módot szeretnék találni arra is, hogy emléket állíthassunk a város valódi hőseinek, köztük Bobory Károly katolikus papnak és Nánási Szabó Károly református lelkésznek.
– Vett-e már részt hasonló „közösségi regényírásban”? Nem fél tőle, hogy a sokféle nézőpontnak megfelelve veszít az írói szabadságból?
– A kezdeményezés egyedülálló, úttörő jellegű. Így magam sem vehettem még részt hasonló közösségi regényírásban. Az elgondolás az, hogy akik előzetesen megrendelik a kötetet, azok elektronikus levélben a regényben feldolgozott korszakhoz kapcsolódó, konkrét és dokumentált felvetésekkel, javaslatokkal élhetnek a könyv tartalmát illetően, például saját ősök, kedvelt helyszínek megörökítését kezdeményezhetik. Ezeket szerzőként igyekszem beépíteni a történetbe. Az ötlet az enyém, ennek nyomán furcsa lenne, ha megijednék a megvalósítástól. Szeretem a kihívásokat, ez pedig igazi kihívás lesz. Ha az ember regényt ír, azt szeretné, ha azt az érdeklődők szívesen olvasnák. Úgy gondolom, hogy ha többeknek lesz lehetősége hatni az alkotás folyamatára, akkor abból olyan mű születik majd, amit sokan vesznek szívesen a kezükbe. Aki egy-egy felvetéssel él majd a regény megalkotásának időszakában, izgatottan keresi majd azt az egy-két sort, nevet, amely az ő kezdeményezésére kerül be a kötetbe.
– Milyen módon kívánják népszerűsíteni a kezdeményezést?
– A következő két hónapban több rendezvényt szervezünk majd a kötet tematikájához kapcsolódóan. Író-olvasó találkozókat, történelmi stand-up előadást, városvédő illetve hagyományőrző rendezvényeket tervezünk, illetve a médiában is aktívak leszünk. Indul egy önálló facebook oldal is Cegléd regénye elnevezéssel, ahol a regény születéséhez kapcsolódó érdekességeket is nyomon lehet majd követni.
