Másfél évszázaddal ezelőtt 1866. június 12-én Cegléden született Raffay Sándor püspök és tudós, városunk díszpolgára, aki fél évszázadon keresztül dolgozott azon, hogy az Újtestamentom görög eredeti szövegei magyarul olvashatók legyenek.
Raffay Sándor (Cegléd, 1866. június 12. – Budapest, 1947. november 4.) három éven át volt evangélikus lelkész Tápiószentmártonban, 12 éven át a pozsonyi teológiai akadémiának előbb rendkívüli, majd az újszövetség és az elméleti teológia rendes tanára, 37 éven át volt lelkésze a pesti egyház Deák téri lelkészi körének, mellette 27 éven át püspöke a bányai egyházkerületnek, – együttesen 55 esztendőt töltve el az Evangélikus egyház szolgálatában.
Dr. Szabó Alfréd helytörténész írása a nagyműveltségű tudós és közéleti személyiségről, Raffay Sándorról:
A középiskolai reform tárgyában az egységes középiskola mellett tör lándzsát, a humanisztikus képzést kívánja a középiskolai oktatás gerincévé tenni. Igen nagy fontosságot tulajdonít a tanárképzésnek, a fiú- és leánynevelés egységes rendje mellett a különbségek figyelembevételének.”
Az idézett kötetben ezekkel a sorokkal mutatja be az 1934. évi középiskolai reform vitaanyagában Antall József a Bányakerületi evangélikus püspököt. Hómann Bálint miniszterhez írt levelében fejti ki főbb megállapításait. (A levéltári anyagot 1955-ben dolgozta föl az egykori Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa, a későbbi miniszterelnök, de csak 1986-ban jelenhetett meg.) „Nem engednék senkit 12 éves kora előtt a középiskolába, vagy pedig nyolc osztályúvá tenném [a népiskolát] olyan módon, hogy a felsőbb két osztályban már ipari, kereskedelmi és gazdasági, a leányokra nézve pedig háztartási tanfolyamokkal látnám el – írja Raffay Sándor. Szerény nézetem szerint a kultúrszínvonal minőségét nem az iskolatípusokban való gazdagság adja meg, hanem a tudás komolysága, az erkölcs megbízhatósága és a nemzetépítő tisztes munkában való önzetlen készség igazolása. Az egész középiskolai oktatás és nevelés alapjává és gerincévé a humanisztikus képzést tenném.” Alapos okfejtése végén arra is kitér, hogy mennyire fontos az iskolában a jó tanár. ”Senkit sem engednék a gyermek, vagy serdülő ifjú lelkét irányító mindennél fontosabb munkába fogni, csak aki arra nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is megbízhatóan elkészült.”
Szerette a jó tanárokat. Amikor 1939. május 21-én, Aszódon Petőfinek szobrot állítottak, az ünnepi beszédet az egykori tápiószentmártoni lelkész, az akkor már püspök Raffay Sándor tartotta. Beszélt Petőfi aszódi, majd az ő szarvasi tanáráról is, aki egy személyben Koren István. „Akkor itt még nádfedeles házban, egyetlen tanteremben, evangéliumi szegénységben élő egyetlen tanítómester személyesítette meg az intézetet. Áldott emlékű Koren István, nekem is egykori tanárom, igazi professzor és polihisztor volt, aki az emberi lélek belső titkaiban ugyan olyan járatos volt, mint a tudományok mezején és a természet nagy világában. Tiszta szemmel, világos és bölcs értelemmel, meleg szívvel irányította a reá bízott ifjúság lelkét.” (Basa László: Petőfi Sándor Emléke a Tápió mentén (tapiokultura.hu).
Raffay Sándort 1918-ban választották a Bányai Ág. Hitv. Evangélikus Egyházkerület püspökévé. Az ünnepélyes beiktatásra szeptember elején került sor a Deák téri templomban. A ceremóniára – miniszterek, főispánok, esperesek nagyszámú vendégseregében – a ceglédiek élén, meghívott volt Alexy Lajos ny. tanító, egyházi felügyelő, a tápiószentmártoni egyház és a szarvasi evangélikus gimnázium küldöttsége is. 2) A püspök úr Cegléden született 1866. június 12-én (145 éve). Tíz éves koráig itt járt iskolába, majd a szarvasi evangélikus főgimnáziumban érettségizett 1885-ben. Érettségi után a budapesti egyetemen jogot hallgatott, de 1887 őszén a pozsonyi ev. theologiai akadémiára iratkozott be.
Raffay idős édesanyja nagyon büszke volt gyermekeire. Erről így írt Pozsonyban élő fiának: „Köszönöm szíves meg emlékezésteket jó kívánságotok jól esik lelkemnek, hogy olyan gyermekekkel áldott meg az Isten amelyek úgy szólván szárnyra vannak botsátva és még sem felejtkeznek meg Isten után a legjobb jól tevőjökről.” A szegény szülők a nehéz körülmények ellenére becsületesen nevelték gyermekeiket. A jó nevelés bizonyítéka, hogy nem csak Sándor lett híres személyiség a családból, hanem László nevű öccse is több díjat nyert. 3) Ő Szegeden élt, ott lett híres iparművészeti tervező. Ferenc nevű öccse kiváló jogász lett.
Pozsony után külföldi egyetemeken tanul: Jéna, Lipcse, Bázel. 1892-ben Besztercebányán tanár, 1893-tól a tápiószentmártoni gyülekezet lelkésze. Három év múlva visszatér Pozsonyba, előbb rendkívüli, aztán rendes tanárnak nevezik ki. 1908-tól Budapesten a Deák téri gyülekezetben lelkész.
A lexikonok és tanulmányok méltóképpen tartalmazzák életútját. Pintér Jenő, a ceglédi születésű kortárs, püspöksége idején 20 évig volt budapesti tankerületi főigazgató. A Magyar Irodalom története c. 1928-as munkájában így emlékezik meg róla: „A világháború után, külföldi útjain, az északi protestáns államokban sokat tett a magyar nemzeti ügy javára. Itthon fényes eredményekkel szolgálta az evangélikus ügyet. Számos hittudományi munkát írt (II. kötet 34.o.). A korabeli Magyar Irodalmi Lexikon számos teológiai munkáját is felsorolja (Kassák kiadó, 1926). Cegléd város képviselőtestülete – tekintettel kiemelkedő munkásságára, a több kiváló külföldi egyetemi díszdoktori címre – 1939. február 9-én úgy határoz, hogy szülőházának falán emléktáblát helyezzenek el, s a Műhely utca „róla neveztessék el.” [Egyúttal Dobos János mérnök, a gimnázium alapítója szülőházára is emléktáblát helyeztetnek a Dob utca 9-be (ma 7. sz.), s a szülőház utcáját róla nevezik el. A Dob utca 1947 óta Bezerédi u., a Műhely utca 1946-tól József Attila utca.] 1945.június 12-én sokévi betegségtől gyötörve lelkészeitől körlevélben köszönt el, lemondott a püspökségről.
Raffay Sándor igaz ember volt, kiváló püspök és tudós, teológus, férj és családapa, Cegléd díszpolgára, városunk szülötte. Büszke volt négy gyermekére: Margitra, Bélára, Mártára és Sándorra. Mikszáth Kálmánt ő temette 1910-ben a Kerepesi, ma Fiumei úti temetőbe. 1947. november 4-én bekövetkezett halála után ő is ott nyugszik. Raffay Béla szíves közlése szerint a püspök úr fiának örökségéből (Hamburgból) mintegy száz eredeti dokumentum került a püspöki levéltárba, a másolatanyagot ők is most rendezik. A Raffay Sándorról készült életnagyságú festmény a püspöki palota tanácskozó termében található. Szülőházán az emléktábla latin felirata: „A tudományt és az életet a hazáért!”
Az idézett kötetben ezekkel a sorokkal mutatja be az 1934. évi középiskolai reform vitaanyagában Antall József a Bányakerületi evangélikus püspököt. Hómann Bálint miniszterhez írt levelében fejti ki főbb megállapításait. (A levéltári anyagot 1955-ben dolgozta föl az egykori Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa, a későbbi miniszterelnök, de csak 1986-ban jelenhetett meg.) „Nem engednék senkit 12 éves kora előtt a középiskolába, vagy pedig nyolc osztályúvá tenném [a népiskolát] olyan módon, hogy a felsőbb két osztályban már ipari, kereskedelmi és gazdasági, a leányokra nézve pedig háztartási tanfolyamokkal látnám el – írja Raffay Sándor. Szerény nézetem szerint a kultúrszínvonal minőségét nem az iskolatípusokban való gazdagság adja meg, hanem a tudás komolysága, az erkölcs megbízhatósága és a nemzetépítő tisztes munkában való önzetlen készség igazolása. Az egész középiskolai oktatás és nevelés alapjává és gerincévé a humanisztikus képzést tenném.” Alapos okfejtése végén arra is kitér, hogy mennyire fontos az iskolában a jó tanár. ”Senkit sem engednék a gyermek, vagy serdülő ifjú lelkét irányító mindennél fontosabb munkába fogni, csak aki arra nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is megbízhatóan elkészült.”
Szerette a jó tanárokat. Amikor 1939. május 21-én, Aszódon Petőfinek szobrot állítottak, az ünnepi beszédet az egykori tápiószentmártoni lelkész, az akkor már püspök Raffay Sándor tartotta. Beszélt Petőfi aszódi, majd az ő szarvasi tanáráról is, aki egy személyben Koren István. „Akkor itt még nádfedeles házban, egyetlen tanteremben, evangéliumi szegénységben élő egyetlen tanítómester személyesítette meg az intézetet. Áldott emlékű Koren István, nekem is egykori tanárom, igazi professzor és polihisztor volt, aki az emberi lélek belső titkaiban ugyan olyan járatos volt, mint a tudományok mezején és a természet nagy világában. Tiszta szemmel, világos és bölcs értelemmel, meleg szívvel irányította a reá bízott ifjúság lelkét.” (Basa László: Petőfi Sándor Emléke a Tápió mentén (tapiokultura.hu).Raffay Sándort 1918-ban választották a Bányai Ág. Hitv. Evangélikus Egyházkerület püspökévé. Az ünnepélyes beiktatásra szeptember elején került sor a Deák téri templomban. A ceremóniára – miniszterek, főispánok, esperesek nagyszámú vendégseregében – a ceglédiek élén, meghívott volt Alexy Lajos ny. tanító, egyházi felügyelő, a tápiószentmártoni egyház és a szarvasi evangélikus gimnázium küldöttsége is. 2) A püspök úr Cegléden született 1866. június 12-én (145 éve). Tíz éves koráig itt járt iskolába, majd a szarvasi evangélikus főgimnáziumban érettségizett 1885-ben. Érettségi után a budapesti egyetemen jogot hallgatott, de 1887 őszén a pozsonyi ev. theologiai akadémiára iratkozott be.
Raffay idős édesanyja nagyon büszke volt gyermekeire. Erről így írt Pozsonyban élő fiának: „Köszönöm szíves meg emlékezésteket jó kívánságotok jól esik lelkemnek, hogy olyan gyermekekkel áldott meg az Isten amelyek úgy szólván szárnyra vannak botsátva és még sem felejtkeznek meg Isten után a legjobb jól tevőjökről.” A szegény szülők a nehéz körülmények ellenére becsületesen nevelték gyermekeiket. A jó nevelés bizonyítéka, hogy nem csak Sándor lett híres személyiség a családból, hanem László nevű öccse is több díjat nyert. 3) Ő Szegeden élt, ott lett híres iparművészeti tervező. Ferenc nevű öccse kiváló jogász lett.Pozsony után külföldi egyetemeken tanul: Jéna, Lipcse, Bázel. 1892-ben Besztercebányán tanár, 1893-tól a tápiószentmártoni gyülekezet lelkésze. Három év múlva visszatér Pozsonyba, előbb rendkívüli, aztán rendes tanárnak nevezik ki. 1908-tól Budapesten a Deák téri gyülekezetben lelkész.
A lexikonok és tanulmányok méltóképpen tartalmazzák életútját. Pintér Jenő, a ceglédi születésű kortárs, püspöksége idején 20 évig volt budapesti tankerületi főigazgató. A Magyar Irodalom története c. 1928-as munkájában így emlékezik meg róla: „A világháború után, külföldi útjain, az északi protestáns államokban sokat tett a magyar nemzeti ügy javára. Itthon fényes eredményekkel szolgálta az evangélikus ügyet. Számos hittudományi munkát írt (II. kötet 34.o.). A korabeli Magyar Irodalmi Lexikon számos teológiai munkáját is felsorolja (Kassák kiadó, 1926). Cegléd város képviselőtestülete – tekintettel kiemelkedő munkásságára, a több kiváló külföldi egyetemi díszdoktori címre – 1939. február 9-én úgy határoz, hogy szülőházának falán emléktáblát helyezzenek el, s a Műhely utca „róla neveztessék el.” [Egyúttal Dobos János mérnök, a gimnázium alapítója szülőházára is emléktáblát helyeztetnek a Dob utca 9-be (ma 7. sz.), s a szülőház utcáját róla nevezik el. A Dob utca 1947 óta Bezerédi u., a Műhely utca 1946-tól József Attila utca.] 1945.június 12-én sokévi betegségtől gyötörve lelkészeitől körlevélben köszönt el, lemondott a püspökségről.
Raffay Sándor igaz ember volt, kiváló püspök és tudós, teológus, férj és családapa, Cegléd díszpolgára, városunk szülötte. Büszke volt négy gyermekére: Margitra, Bélára, Mártára és Sándorra. Mikszáth Kálmánt ő temette 1910-ben a Kerepesi, ma Fiumei úti temetőbe. 1947. november 4-én bekövetkezett halála után ő is ott nyugszik. Raffay Béla szíves közlése szerint a püspök úr fiának örökségéből (Hamburgból) mintegy száz eredeti dokumentum került a püspöki levéltárba, a másolatanyagot ők is most rendezik. A Raffay Sándorról készült életnagyságú festmény a püspöki palota tanácskozó termében található. Szülőházán az emléktábla latin felirata: „A tudományt és az életet a hazáért!”
(Forrás: Arcok, képek Ceglédről, Dr. Szabó Alfréd)
