Ötven év után újra találkoztak a Kecskéscsárdai Iskola volt diákjai július1-jén a Szent kereszt Katolikus iskola és Óvoda ebédlőjében. A helyszín ezúton is köszönjük a katolikus egyház plébánosának Szecsődi Péter atyának és Rajta Lászlónak az iskola igazgatójának.
Tudomásunk szerint a Kecskéscsárdai Iskola 1914-ben épült, majd mellé 1957-ben a tanítói lakás is elkészült. Jászberényi Károly és felesége tanítottak: az alsót a tanító néni, a felsősöket pedig a tanító bácsi oktatta.
Szépen fokozatosan egyre több gyermek lett és egyre több szemléltető eszköz. Amikor az osztályunk 1958-ban elindult körülbelül 100 diák járt az iskolába, a hatvanas évek elejére pedig már 150-160 gyermek volt. A felső tagozatot már úgy jártuk, hogy mindig más tartotta az éppen esedékes órát, már voltak szaktanárok.
Sokféle program volt az iskolában. Minden héten volt filmvetítés, amelyet tanító néni szervezett. Az ünnepségeken – karácsony/fenyőfa ünnepség volt akkor még, húsvét, anyák napja, gyereknap, évnyitó, évzáró – énekkar énekelt, néptáncot táncoltak, verset mondtak, báboztak a diákok nagy örömmel.
A városi művelődési házban léptünk fel, bábozással és néptánccal jó sikereket elérve.
Fekete Zoli bácsi táborozásokat szervezett: tanyasi gyerek eljutott a Balaton partjára is és volt idő, amikor a hegyekbe is. Egynapos kirándulásokkal megismertük a Dunát, sétahajóval mentünk fel Visegrádra. Énekből a Bánk Bánt hallgathattuk a régi, de nagyon szuper szalagos magnóról.
Farsangi mulatságok voltak az osztályok versenyzésével egybekötve, ki öltözött fel legügyesebben, kié volt a legötletesebb ruha. Az, aki a kölcsönzőből hozta a legszebb ruhát nem nyerhetett, akik egyedül csinálták házilag a ruhákat otthon, azok vetélkedhettek a helyezésekért. Tornatermünk nem volt, a padokat raktuk össze, jöhetett a zsámoly és a szőnyeg. De volt technikából konyhakertünk, veteményeztünk, kapáltunk, locsoltunk.
A tanító néni megtanított bennünket takarítani, nem ám a porszívózás jött előbb és úgy a portörlés, hanem fordítva. Megtanított minket egy-egy szendvics készítésére.
Sorolhatnám az ott történt szép dolgokat, s persze voltak gondok is, mert hol nincs, ahol ennyi gyerek van, de az is megoldódott. Azután szépen lassan elfogytak a gyermekek, a tanárok is és vége lett egy szép korszaknak. 1997-ben végleg bezárták a Kecskéscsárdai Iskolát.
Mi akik most 50 éve végeztünk, gondoltuk, hogy meghívjuk az alattunk és fölöttünk végzett diákokat is. Összejöttünk 20-an, jól elbeszélgettünk, majd megnéztük az iskola eléggé tönkrement épületét és fogadalmat tettünk, hogy jövőre is találkozunk. Vannak közöttünk, akik Ausztráliába kerültek, mások Londonban élnek és vannak, akik ott maradtak a tanyán vagy beköltöztek a városba.
Mindenkinek üzenjük, hogy jöjjön, ha abba az iskolába járt és beszélgessünk. Legyünk büszkék arra, hogy odajárhattunk, mert úgy gondolom egy boldog közösség volt.
Mihály Józsefné, Koncsik Mária és Jászberényi Károly
