Izgatottan ültünk 2016. október 13-án autóba, úti célunk Sátoraljaújhely volt. 44. alkalommal rendezték meg az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny országos döntőjét. Évfolyamtársammal, Orosz Péterrel (12. c), felkészítő tanárommal, Füle Bernadett tanárnővel meghívást kaptunk erre a rendezvényre. Megtiszteltetés volt harmadik alkalommal is részt vennem ezen az eseményen. Idén szerettem volna a lehető legjobb eredményt elérni, hisz végzősként nem lesz lehetőségem többször elmenni. Megérkezésünk napján ismerkedtünk Sátoraljaújhely látnivalóival, ami számomra már szép emlékeket idézett. Másnap reggel a Kossuth Lajos Gimnáziumban volt az ünnepélyes megnyitó. 135 diák húzott sorszámot (az anonimitás miatt) gimnázium és szakképző kategóriában, majd a termekben elfoglaltuk a helyünket. Három órán át írásbeli feladatokat oldottunk meg. Itt a nyelvtani tudásunkra, érintkezéskultúránkra és alapműveltségünkre voltak kíváncsiak a teszt összeállítói.
Jól megérdemelt ebédünk után más-más programokon lehetett részt venni. Én a Zemplén Kalandparkot választottam, ahol a szobatársaimmal boboztunk.
Este a Latabár Színházban ünnepi műsorral köszöntötték a magyar nyelvet, a versenyzőket és a tanárokat.
Szombaton koszorúzást tartottunk Kazinczy Ferenc emlékére, ezután kezdetét vette a szóbeli megmérettetés. Négy téma közül lehetett választani. Péter és én az „Olimpia Magyarországon?” című vitaindító mellett döntöttünk, melyet képzeletbeli osztályfőnöki órán kellett előadni. 20 percet kaptunk a vázlat elkészítésére. Ezt követően a Polgármesteri Hivatal dísztermében három percen keresztül kellett a vázlat segítségével szabadon beszélnünk a választott témáról. Az öt tagú zsűrit olyan tanárok alkották, akik a magyar nyelvművelés területén kiemelkedő munkát végeztek és magas szintű elismerésben részesültek.
Mielőtt rám került volna a sor, nagyon izgultam, hogy ilyen sok ember előtt kell majd megszólalnom. De mikor beléptem a terembe, elmúlt ez az izgalom, és már csak arra koncentráltam, hogy hangsúlyosan és szépen fejtsem ki gondolataimat. Ebben sokat segített a magyartanárom jelenléte.
A terem elhagyása után rövid interjút kért tőlem a városi tévé.
Délután szabad program volt, mielőtt átmentünk a Gimnáziumba az írásbeli és szóbeli teljesítményünk általános értékelésére. Itt elmondták a gyakori hibákat, és tanácsokkal láttak el, amiket hasznosítani tudunk a későbbiekben.
Este ismét a Latabár Színház vendégei voltunk, ahol az „Indul a bakterház” című előadást tekinthettük meg.
Vasárnap reggel izgatottan ébredtünk. Reggeli után Széphalomba vitt az utunk, megkoszorúztuk Kazinczy Ferenc sírját, majd a Magyar Nyelv Múzeumában kezdetét vette az eredményhirdetés. Örömmel töltött el, mikor megtudtam, hogy második helyezettként végeztem a szakközepesek kategóriájában. Sátoraljaújhely emlékplakettjét és pénzjutalmat kaptam. Pétert tizedik helyezettként az Anyanyelvápolók Szövetségének különdíját kapta. Hazafelé az utunkat már felszabadult beszélgetéssel töltöttük.
Elértem azt, amiért mentem! Köszönetemet szeretném kifejezni Füle Bernadett és dr. Tarkó Ilona tanárnőknek a felkészítésükért, jó tanácsaikért, buzdításukért. És köszönet mindazoknak, akik szorítottak nekem!
Bakó Mónika 12. a
