Torinóban a hétvégén megrendezésre került a Kettlebell Sport Világbajnokság. Tudni kell, hogy két nemzetközi szervezet van, az egyik az IUKL, mely párhuzamos időpontban a kazahsztáni Aktobéban rendezte a VB-t. Mivel mi még kezdők vagyunk, és nagyon drága is lett volna Kazahsztánban utazni, úgy gondoltuk, hogy az IGSF által rendezett VB-re is érdemes benevezni tapasztalatszerzés céljából. Itt kb 150-200 versenyző indult 28 országból, a mezőny igen erős volt, és keményen kellett küzdeni a helyezésekért.
A magyar csapat 12 főből állt. Kiskunhalasról, Székesfehérvárról, Budapestről, és jómagam Ceglédről képviseltük az országot.
A pénteki napon a hosszú ciklus volt terítéken, melyben Suhajda Laci és Gál Peti versenyzett. Petinek sikerült is megszereznie a harmadik helyet 24 kg-s hosszú ciklusban.
Szóval egy bronzunk már volt.
Ivan Denisov is ott volt, aki ebben a sportban igazi legendának számít! 86 hosszú ciklussal nyerte a 32 kg-s profi kategóriát.
Szombaton jött a férfi biathlon és a női szakítás.
Sajnos egyéniben nem sikerült dobogós helyen végeznünk.
Komoly vállsérüléssel küzdök egy ideje, és ez a teljesítményemre is rányomta a bélyegét!
Eléggé elkeseredtünk a lányokkal, úgyhogy a délutáni csapatversenyre felszívtuk magunkat, és a hármas szakítás váltón a harmadik helyen végeztünk, így Baka Szilvi, Gál Emese és én is gazdagodtunk egy-egy medállal, és egy szép szoborral!
A fiúk a biathlonban nagyon jól szerepeltek, Kerekes Feri aranyérmet nyert, Jakab Sanyi szintén, Szűcs Gábor pedig ezüstéremmel végzett.
Vasárnap a World Kettlebell Grand Prix versenyre került sor, és ebben is érdekeltek voltunk többen.
Laca csinált egy fél órás egykezes hosszú ciklus-félmaratont 24 kg-mal, negyedik helyen végzett. Molnár Jani 36 kg-os sprintet csinált, harmadik lett.
Én még szeretettem volna bizonyítani, miután a szakítás nem sikerült túl jól! A 30 perces félmaratonban 12 kg-s hosszú ciklusban viszont fölényesen nyertem és így aranyéremmel térhettem haza.
Voltak itt is erős versenyzők, ahogy mondtam. Vasárnap Ivan Denisov 62 egykezes hosszú ciklust csinált 48 kg-val öt perc alatt, egy kézváltással. Ez igazi kuriózum volt. Aztán volt egy orosz bácsi, a 63 éves fehér bajuszos Vlagyimir papa, az én személyes kedvencem, aki pénteken megnyerte a 16 kg-s hosszú ciklust, szombaton a 16 kg-s biathlonban produkált brutális számokat, majd vasárnap csinált még egy 30 perces félmaratont is 16 kg-szakításban.
Szóval ebben a sportban a veterán kategória is igen kemény!
Nagyon sok nemzet van jelen majd minden versenyen. Természetesen “ellenfelek” vagyunk a platformon, de nagyon jó baráti a viszony azon kívül.
Tudjuk ki kinek a vetélytársa, és versenyről versenyre küzdünk egymással. Aztán mindenki szívből garatulál a másiknak! Együtt szurkolunk a csapattársaknak, és mindig jut egy mosoly az ellenfélnek! Ezért is szeretem ezt a sportot! Különleges atmoszféra, ahol mindenki tiszteli és becsüli a másik kitartását! Mert itt kell a kitartás! 10 perc küzdelem önmagaddal!
Egy kis történettel zárnám a beszámolómat.
A szakítás után iszonyú fájdalmam volt, és sírva menekültem a mosdóba!
Próbáltam helyrerakni a vállam, de fel sem tudtam emelni. Ekkor jött oda hozzám egy üzbég versenyző, és szó nélkül segített! Szerintem valamiféle varázsló volt, mert addig csavargatta, húzta vonta, míg a helyére került! Pedig mint mondtam “ellenfelek” voltunk! De csak a platformon! Nagyon hálás vagyok neki, mert valószínűleg nem tudtam volna folytatni a versenyt! Hisz az egyéni után jött a csapatverseny, majd másnap a félmaraton!
Az én fair-play díjamat ő kapja!
Az olasz csapat szimpátia díját pedig én kaptam, velem cseréltek versenymezt! Nagyon megtisztelő volt!
Köszönettel tartozom profi edzőmnek: Barcsik Lacinak a felkészítésért,
Cegléd Város Önkormányzatának és az Inoxvill Kft-nek a támogatásért!
A következő kihívás a November 26-án megrendezésre kerülő World Kettlebell Grand Prix Series-Hungary Kecskeméten.
Majorosi-Lázár Anita
