3×3-as Európa-bajnoki cím után – a csehországi Eb előtt
Két, sőt inkább három minőségében is ünnepelték a múlt hét végi ünnepi kosaras gálán Medgyessy Dórát, a Cegléd immáron válogatott irányítóját. Amellett, hogy a sikerrel megvívott őszi selejtezőkön bemutatkozott a felnőtt női nemzeti csapatban, tagja, sőt vezéregyénisége volt a nyári 3×3-as Európa-bajnokságot nyert magyar válogatottnak, s őt választották a kontinensviadal legértékesebb játékosának (MVP).
– Hogyan, honnan indult a kosaras pályafutásod? – kérdeztük “Megyót”
– Debreceni vagyok, egyértelműen ott kaptam meg az alapokat. Az élvonalban először Kecskeméten játszottam, majd Szekszárdra kerültem, utána Ceglédre, ezután következett az MTK, végül pedig visszakerültem Ceglédre, s innen lettem válogatott.
– Sportos családból származol?
– Abszolút, a szüleim kézilabdázók, méghozzá válogatott játékosok voltak. Édesapám Medgyessy Sándor kapus volt, édesanyám Medgyessyné Sáfi Márta is a válogatottságig vitte, sokszor láttam őket játszani.
– Mégis kosaras lettél. Hogy alakult ez így?
– Az iskolában, ahová kerültem, kosarazni és focizni lehetett, a kézilabda csak tíz éves kortól indult. Addig azonban teljesen megfertőzött a kosárlabda. Sikeres csapatunk volt sok versenyt, diákolimpiákat nyertük, és a sok sikerélmény miatt már eszembe sem jutott, hogy szüleim sportágára váltsak. Ők sem erőltették a kézilabdát, örömmel járták a kosármeccseimre.
– Régebbről, a korosztályos válogatottakból nem nagyon rémlik a neved…későn érő típus vagy?
– A bő keretnek voltam tagja, valóban nem játszottam a válogatottban utánpótlás Európa-bajnokságokon. Akkoriban volt egy műtétem, ráadásul a nyolcvanhat-nyolcvanhetes korosztály nálunk borzasztó erős volt. Az én posztomon ott volt többek között Semsei Barbi, Czank Timi, Honti Kata, és ez a csapat U16-os Eb-n bronz, az U20-as Európa-bajnokságon pedig ezüstérmes lett, nehéz is lett volna bekerülni – nagyon örülök, hogy most bemutatkozhattam a válogatottban.
– Nem mindig volt sikerekkel kikövezve a pályafutásod…bő két éve tagja voltál annak az MTK-nak, amely búcsúzott az első osztálytól. Ezt hogyan élted meg?
– Nem volt könnyű, sőt mondhatom, a pályafutásom legnehezebb időszaka volt, már csak azért is, mert lényegében az akkori edzőm, Stevan Csupics tett igazán rendet a fejemben, azóta veszem igazán komolyan a kosárlabdát. Sok összetevője volt annak, hogy kiestünk, az igazolások nem úgy sikerültek, ahogy reméltük – nem úgy vágtunk annak a szezonnak, hogy a kiesés elkerüléséért fogunk játszani. Többen is mindent megtettünk a minél jobb szereplésért, mégsem sikerült. Megtörtént, már túljutottam rajta, ami nem volt könnyű, változtatni ezem utólag nem lehet. Maradhattam volna a Városmajorban a másodosztályban, de akkor úgy éreztem: váltanom, változtatnom kell. Így kerültem Ceglédre, s utólag kiderült: életem legjobb döntése volt, ráadásul szüleim is ott vannak szinte minden hazai meccsünkön.
– A másik szakágban a 3×3-as kosárlabdában korábban lettél magyar válogatott, mint a hagyományos öt-öt elleni változatban. Az új szakágban lényegében a kezdetektől ott vagy a nemzeti csapatban, ráadásul Európa-bajnok, és az Eb MVP-je lettél. Minek köszönhetők a sikerek ebben az aránylag új műfajban?
– Károlyi Andi, akivel még az MTK-ban dolgoztam együtt – ő volt a másodedző – kérdezte, lenne-e kedvem ebben az új játékban világbajnokságon játszani a magyar válogatottban. Volt, de akkor még annyira keveset tudtam róla, hogy a szabályokat is a vb helyszínére, Moszkvába repülve olvastam csak el. Tetszett a játék, de az a vb szereplés finoman fogalmazva nem volt túl sikeres. Ebben a szakágban is csak sok, kemény munkával lehet eredményt elérni. Attól kezdve minden nyáron együtt edzettünk, hétvégente pedig különböző tornákon vettünk részt. Mindennek eredményeként az évek során négyen – akik Bukarestben az idei Eb-n játszottunk – nagyon összeszoktunk a pályán, s a pályán kívül egyaránt, jórészt ennek volt köszönhető a bukaresti győzelem. Az, hogy én lettem az MVP, nekem csak hab a tortán, de az igazi öröm a csapat sikere volt, az, hogy Európa-bajnokoknak mondhatjuk magunkat.
– Hogyan hat a 3×3-as játékod a teljesítményedre a hagyományos kosárlabdában?
– Úgy érzem, egyértelműen pozitívan. Egyrészt az, hogy ott sikeresek voltunk, nagy önbizalmat adott, amelyet a Cegléd színeiben játszott meccseken is érzek, sőt e tekintetben próbálok a társaknak is segíteni. Másrészt a gyors, nagyfokú kreativitást igénylő támadójátékunkhoz kellenek hasonló erények, mint amelyek a 3×3-ban sikerekhez vezettek, úgyhogy nálam remekül kiegészíti egymást a két szakág.
– Az őszi selejtezőkön a hagyományos szakágban is bemutatkoztál a válogatottban. Mit gondolsz, ezt minek köszönhetted?
– Van önbizalmam, megy a játék, s ez egyrészt – mint már említettem – a 3×3-as sikereknek, másrészt pedig annak köszönhető, hogy Cziczás László, az edzőm maximálisan megbízik bennem, gyakorlatilag szabad kezet ad a pályán, én pedig tudok élni vele.
– Jövőre Csehországban Európa-bajnokság a magyar válogatottal…
– És nagyon remélem, a soraiban Medgyessy Dórával. Nem tartozom a legfiatalabb korosztályhoz, úgy érzem, ez az első, s egyben utolsó esélyem, hogy Európa-bajnokságon szerepeljek a magyar válogatottban, s ezért mind a Ceglédben, mind pedig a válogatott felkészülése során mindent meg fogok tenni.
– Pedig érkezett a posztodra egy honosított klasszis…
– Vandersloot nagyon jól illeszkedett a csapatba, szépen beállt a sorba, igazi csapatember, akivel szerintem nagyon sokat erősödtünk. Sokat lehet tanulni tőle, ráadásul neki is a csapat sikere a legfontosabb.
kosarsport.hu
