Régi vágyam teljesült azáltal, hogy betekintést nyerhettem egy sokunk számára oly kedves személy, a Mikulás életébe. Lássuk, milyen szív dobog a piros bársony alatt: Kántor Mihállyal beszélgettem.
-Mióta vagy Mikulás?
-Ho-ho-hó, de régóta! Évtizedek óta! Eleinte a gyerekeimnek öltöztem be, amikor picik voltak. Aztán egyre több környékbeli család is elhívott. De főállásban 4-5 éve – Aszódon, Boldogon, Hatvanban, Erdőkertesen és Cegléden – vagyok igazi Mikulás.
-Igazi?
-Igen! Tavaly mondta két kisgyerek, hogy “tudjuk, hogy te vagy az igazi”, utánam szaladtak, hogy ezt megsúgják.
-Akkor rád illik ez a szerep!
-Nem csak szerep, hanem habitus is. Nagyon szeretem a gyerekeket. Végtelenül szórakoztató figyelni, ahogy a fantáziájuk csapong, nincs úgy lekötve, mint a felnőtteké: keveredik benne a fantázia meg a valóság.
-Sok gyerek vesz körül, hogy így megfigyelted őket?
-Igen, hat gyerek apukája, három nagypapája vagyok és hitoktatóként dolgozom. Szóval napi szinten köztük vagyok és megtapasztaltam, mire utalhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy “ha olyanok nem lesztek, mint a gyerekek, nem látjátok meg Isten országát”. Mert ez nem csak a bizalomról szól, hanem a nyitott gondolkodásmódról is, ami szinte minden percben képes a változásra.
-Mit tehet egy felnőtt, ha úgy érzi, hogy elveszett belőle ez a fajta nyitottság és bohókás lelkület?
-Ha hisz a Bibliában, akkor kezdje el azt egy új hozzáállással olvasni és szabadon értelmezni, akár csoportosan is! Amint lepereg a mondatokról a tradíció kérge, új megvilágításba kerülnek és újra működni fog a fantázia!
-És ha nem hisz?
-Ha nem hisz, olvasson mondjuk Lázár Ervint, vagy Erik Kästnert! Ezek az írók ugyanis ráéreztek a gyermeki gondolkodás végtelen nagy szabadságára. A Május 35-ben például a szereplők végigsétálnak az Egyenlítőn. A Csendes-óceánnál nagyon kell vigyázni, nehogy lecsússzanak, bele a vízbe az ugráló cápák közé. Ugyanott egy kislány nyelvét öltötte egy bálnára, aki végig üldözte az amazonasi mocsarakon át az őserdőbe… A gyermekek fejében is ilyen gondolatok születnek meg.
-Persze fontos, hogy az ember ne veszítse el a realitásérzékét!
-Így van! De manapság inkább a másik véglet a gyakori: az unalmas, fogyasztáscentrikus világban az emberekből kezd kiveszni a képzelőerő és a játékosság. Ezért is van nagy szerepe a Mikulásnak, mert ő valamit visszacsempészhet a varázslatból, a meséből, a jó természetfelettiből.
-Mit értesz az alatt, hogy “jó természetfeletti”?
-Számomra a gyerek az Isten jóságának, feltétel nélküli szeretetének a bizonyítéka. Hiszen egy pici gyerek, egy újszülött semmit nem tud csinálni, csak hátráltat: bekakil, ordít, nem hagy aludni… Mégsem lehet vele mást csinálni, csak szeretni. Ugyanígy a Mikulás is szereti a gyerekeket, az igazinak nincs is “rossz gyerekek” listája, azt valahogy mindig elveszíti útközben.
-Akkor nálad nincs szén meg virgács?
-Nincsen! Csak sok vidámság, nevetés, cukorka és feltétel nélküli ajándékozás. Mert bár a világ azt sugallja, hogy a szeretet kiérdemelhető és elveszíthető, de én hiszem, hogy az ember úgy, ahogy van értékes és nagyszerű lény. Akkor is, ha rosszat csinál, az egész élete egy nagy lehetőség. A lehetőségek lehetősége pedig a gyerek, mert az ő élete még ezer irányba alakulhat.
-Milyen szerepe lehet ebben a Mikulásnak?
-Biztatást, de akár vigasztalást is tud nyújtani: egy benyomást, hogy létezik egy titokzatos dimenzió, ahol szeretik őt. Ezért a Mikulás nagyon fontos a gyerekek életében, mert egy pozitív, vonzó figura, aki elfogadó és sokféle ajándékot ad, olyan, mint egy jóságos apa.
-Mennyire fontos a Mikulás-külső?
-A Mikulás legyen egy kicsit robosztus! Nem is lehet sovány, hiszen sugároznia kell a jóindulatú, ellenállhatatlan, barátságos erőt. Bud Spencernek is ez volt a titka. Nagyon szeretem őt.
-Hogy zajlik a gyerekekkel való találkozásod?
-Általában készülnek programmal, de számukra az az igazi esemény, hogy ott van a nagy, piros ruhás, mosolygós férfi. Van, hogy oldani kell hangulatot, akkor spontán mesélek, vagy tréfálkozok, találós kérdéseket teszek fel nekik és buzdítom, hogy produkálják magukat.
-Honnan van benned ennyi kreativitás és vidámság?
-Biztos, hogy a hat gyerekemnek is nagy szerepe van abban, hogy fiatalosak, vidámak vagyunk a feleségemmel, mert amikor kicsik voltak, minden este meséltem nekik. De mindig azt kérték, hogy fejből meséljek, ne könyvből. Így neveli a gyerek a szülőt. Most már az unokáim is akkorák, hogy értik, élvezik a mesét, és ez az én fantáziámat is tovább tréningezi.
-Manapság kinek van erre ideje?
-Olyan korban élünk, ahol a teljesítmény a legfontosabb és az emberek lótnak-futnak. Sok szülő nyilván érzi, hogy többet kellene foglalkozni a gyerekkel, de túl nagy rajta a nyomás, túl sok a teendő. De higgyék el, megéri átszervezni az időbeosztást, mert a gyerekek rengeteg vidámságot és vicces élményt csempésznek az életbe! Gondolják végig, ha kihagyják ezeket az éveket, nagy veszteség lesz: ők bánni fogják, de a gyerekük sorsa is más lesz, mint azoké, akik együtt élvezték a szüleikkel gyermekkort. Ahol a gyerek úgy nevelkedik, hogy becsülje, tisztelje a szüleit, és közben van idő a közös mókázásra is, az a család boldog jövőnek nézhet elébe.
Morovics Erika