A KSH adatai szerint Magyarországon 25 ezer házasságot bontanak fel évente, ami azt jelenti, hogy kb. 20 ezer család szűnik meg, alakul át. Ez nagy baj, hiszen a család az a közösség, ahol a tagok ideális esetben jól érzik magukat, feltétel nélküli szeretetet kapnak, biztonságban lehetnek, feltöltődhetnek. Az ember, szeretet által „működik”, ezt a Biblia is megmondja, de a pszichológia könyvek is alátámasztják. Azokon a helyeken, ahol nincs szeretet, nem érezzük jól magunkat.
A család felbomlásával sokszor a szeretetteljes légkör is megszűnik vagy legalábbis egy időre átalakul. Sokan azt mondják, hogy a válás következtében nem sérülnek a gyerekek, hiszen rugalmasak és könnyedén alkalmazkodnak a körülményekhez. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nincs igazuk, mert lehet, hogy alkalmazkodnak, de ennek a változásnak a nyomait egy életen át hordozni fogják. Még akkor is, ha a szülők okosan, a gyerek érdekeit szem előtt tartva rendezik be új életüket. A legtöbb intelligens ember azt gondolja, hogy ő ésszel, kulturáltan bonyolítaná le ezt a nem kevésbé fájdalmas procedúrát. Bevallom, hogy addig, amíg nem váltam el, én magam is úgy véltem, hogy szépen, problémamentesen oldanám meg a váláshoz, gyerekelhelyezéshez, láthatáshoz kapcsolódó kérdéseket. Olyan ez, mint a gyereknevelés, akinek nincs gyereke, nagyon bölcs tanácsokat tud adni a szülőknek egy-egy helyzet megoldására, azonban amikor a valóságban maguk is szembesülnek a problémával, akkor rájönnek arra, hogy a helyzet korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolták.
Nem tudom, hogy miért hiszik azt az emberek, hogyha a kommunikáció hiánya miatt eljut a válásig egy kapcsolat, akkor a későbbiekben a gyerek érdekeit szem előtt tartva meg fogják beszélni az aktuális problémákat. Nem fogják megbeszélni, hiszen éppen emiatt ért véget a házasságuk.
A családok felbomlása általában fájdalmas, így nem minden esetben tudunk a józan eszünkre hallgatni, sokszor az érzelmeink befolyásolnak minket. Azonban mindenképp azt kell nézni, hogy mi hogy hat a gyerekre. Vannak olyan gyerekek, akiket válás után az nyugtat meg, ha mindkét szülőjükkel folyamatosan kapcsolatban lehetnek és nincs korlátozva a láthatás, másokat kifejezetten felkavar, ha azzal a szülőjükkel találkoznak, aki elhagyta a családi fészket. Szerencsére az utóbbi csoportba tartozó gyerekek, miután feldolgozták az első sokk okozta krízist, érzelmi kitörések nélkül tudnak találkozni mindkét szülőjükkel. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a szülők megfelelően rugalmasan álljanak az új helyzethez és a gyerek igényeihez igazodjanak. Ez nagyon nehéz dolog, mert a gyerek visszaélhet a helyzettel, kijátszhatja egymás ellen a szülőket még akkor is, ha ezt nem gondolnánk róla. Hiszen a gyerekek nagyon profin lavíroznak a szüleik között és pontosan tudják, hogy hol mit kell mondaniuk. Éppen ezért kellene a szülőknek is okosan kommunikálniuk egymással, félretéve az esetleges sértettségüket, dühüket. Természetesen az lenne a legjobb, ha el se jutnának a válásig, hanem megmentenék a kapcsolatukat, akkor, amikor az még lehetséges. Minden házasságban vannak mélypontok, hullámvölgyek, megfelelő kommunikációval azonban orvosolható lenne a probléma, hiszen a házastársam az az ember, akit én választottam páromnak, akivel jóban és rosszban együtt szeretnék élni, akivel családot alapítottam. Onnantól kezdve, hogy gyerekünk születik már nemcsak magunkért vagyunk felelősek, hanem a gyermekünkért is. Murphy törvénye, hogy ami elromolhat, az el is romlik, csak az a kérdés, hogy utána mit kezdünk vele. Megjavítjuk? Megkeressük a hiba okát vagy kidobjuk „a kukába”a kapcsolatunkat?
Én arra kérnék minden szülőt, hogy ha azt érzik, hogy mélyponton van a házasságuk, akkor idézzék fel azokat a jó pillanatokat, amik miatt beleszerettek a másikba, emlékezzenek vissza olyan családi élményekre, amik pozitív érzést keltettek a lelkükben. Próbáljanak meg a párjuk kedvében járni és meg fogják látni, hogy a befektetett szeretet megtérül. Természetesen mindezek mellett üljenek le egymással és beszélgessenek, mondják el azt, hogy mi nyomja a szívüket, hogy mi miatt nem érzik jól magukat a kapcsolatban, hogy min szeretnének változtatni, mire vágynak. Ne féljenek az igazságtól, mert az előbbre visz, mint az, ha némán szenvednek. Ha azért nem akarják felszínre hozni a problémát, mert attól tartanak, hogy így véget ér a kapcsolatuk, akkor gondolkodjanak el azon, hogy mi fog történni akkor, ha boldogtalanul vegetálnak egymás mellett. A gyerekekre az sem hat jól, ha otthon azt érzik, hogy nincs minden rendben. Amennyiben ketten nem tudják megoldani a problémákat, akkor forduljanak szakemberhez, beszélgessenek el a lelkipásztorukkal, pszichológussal, párterapeutával vagy meséljék el a barátaiknak a problémát, mert egy külső szemlélő sokszor másként látja a dolgokat. Itt nem arra gondolok, hogy üljenek le a barátaikkal és szidják a házastársukat, mert az nem vezet sehová, helyette kérjenek tanácsot, külső rátekintést, vagy egyszerűen fogalmazzák meg az érzéseiket. Nem szégyen segítséget kérni, hiszen sokszor egy külső szemlélő érzelemmentesen rá tud világítani bizonyos dolgokra. Egy a lényeg, hogy ne a válás legyen az első gondolatuk, mert válás után mindenki sérül. A gyereknek borzasztó nehéz azt elviselnie, hogy az a két ember, akit ő legjobban szeret a világon, nem szereti egymást. A legjobb esetben is azt érzi mind a két szülőjénél, hogy a másik hiányzik. Felszíni boldogság mellett mély sebeket hordoz.
Nagyobbik lányom két éve az iskolai rajzán a karácsonyfa alá egy dobozt rajzolt, amire az volt írva boldogság. Kérem, gondolják azt át, hogyan tehetnék boldoggá gyermeküket idén karácsonykor és a későbbiek folyamán! Ahol még nem késő, ott cselekedjenek, ahol pedig már megtörtént a baj, gondolkodjanak velem a továbbiakban későbbi írásaim segítségével, melyekben gyerekek, szülők, pszichológusok, pszichiáterek, tanító nénik, tanárok, óvónők és családjukat megmentő szülők szólalnak meg!
Tegyenek boldogságot a fa alá! Áldott ünnepeket kívánok!
Kis Erzsébet
