A Fiatal Alkotók Műhelyében november 10-én kerültek bemutatásra azok a csodálatos állatfigurák, melyeket a kicsik csoportjába járó lelkes fiatalok készítettek.
Koncepcióm az volt, hogy olyan anyagokból építsünk valami „állatit”, ami más számára már kevésbé fontos. Átgondolva, megtervezve a kicsik foglalkozását, létrejöhetett egy önfeledt, boldog hangulatú, csapatépítő játék. A sok munka mellett tépve a papírt, nagy karmozdulatokkal húzva a ragasztószalagot mindannyian éreztük, hogy valami huncut és varázslatos dolog fog születni. Türelem és kitartás övezte a napjainkat. Csak álmodni mertem arról, hogy egy szép feladat nem az ecsetkezelésről és technikai dolgokról szól, hanem emberi értékekről is, mint odafigyelni egymásra, segíteni, ha a szükség felüti a fejét. Emberi dolgokká nőtték ki magukat a dolgok. Tudtam, nagy fába vágom a fejszém, hisz a gyermekhez képest óriási méretű lények is születtek. 
De beért a várva-várt gyümölcs. Ezt mutattuk meg vendégeinknek egy kifutón végigsétálva, míg felolvastam a figurák különleges képességeit. Egyenként vonultak be a terembe, hogy jól láthatóak legyenek az állatok és alkotóik. A műsor végén a gyermekek szeretteiket megajándékozták az általuk készített karácsonyi asztaldísszel.
Záró gondolatként, egy rövid történetet szeretnék megosztani az olvasóval. Az egyik gyermek a földön kucorgott és csillogó szemekkel ügyködött a már fantáziájában élő állatfiguráján. Még csak egy rakás gyűrt papírkupac volt előtte, talán valami forma már sejlett. Felemelte, magához ölelte és azt mondta: Bárcsak életre kelnél! Éreztem csoda történt.
Bátorítok hát mindenkit, legyen gyermek vagy sok évet megélt: Merjünk nagyot álmodni!
Szilaj Hajnalka
