Ezen a néven anyakönyvezték azt a kisfiút, aki felnőttként meghódította Holywoodot, s most 2017. február 1-én ünnepelné születésének 116. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Magyar Hollywood Társaság és az Uránia Mozi szervezésében – egy megemlékezés keretében – idézhetjük fel közösen a kiváló filmes életét, munkásságát.
1901. február 1-én született Cegléden, a szintén György névre hallgató édesapja és Mária nevű édesanyja gyermekeként.
Színházi levegőt szív magába gyerekkorától fogva. Nagyon jól rajzol, de érdeklik a technikai újdonságok. Gyerekkorában gyakran szerel, ragaszt, afféle kis ezermester, a konstrukciók és szerkezetek izgatják, s így körvonalazódik benne egyre inkább, hogy építészetet tanuljon.
A Budapesti Iparművészeti Akadémiának építész hallgatójaként – az akkor szokásos gyakorlatnak megfelelően a leendő tanulóknak egy évig építkezéseken, vagy ácsként kell dolgozniuk, vagy pedig kőművesként, tanulmányuk megkezdése előtt – ő az ács szakmát választva dolgozik keményen. De nem egy évig – amennyi szükséges lenne -, hanem ezt megtoldja még egy esztendővel, és szakképesítést is szerez ebből a szakmából, annyira megtetszik neki ez a munka. „Később – mondja – rengeteget segített a puppetoonoknál az, hogy fával dolgoztam. Azt hiszem, e nélkül a tapasztalat nélkül soha nem találtam volna fel a puppetoon rendszert.”
Figyelme hamar a film és az animáció felé fordul, talán ennek is köszönhető, hogy akadémiai végzése után rögtön a Hunnia Filmstúdiónál helyezkedik el. Érdeklődése az animáció iránt már több, mint puszta vonzódás. Kiutazik Németországba, ahol végül is az UFA-nál kap szerződést, még 1928-ban. Kreativitására hamar felfigyelnek Berlinben – és az amerikai, Walt Disney-féle Miki egér hamarosan konkurenciára lel az európai Habakukban, az egyik első jellegzetes Pál György-rajzfilm figurájának személyében. Habakuk rövidesen sorozatban hagyja el a berlini rajzfilmstúdió asztalát, és sikerének köszönhetően hamarosan Pál György az UFA vezető trükkfilmrajzolója megtisztelő rangját töltheti be. Habakuk egyébként egy rajzfilm-medve, amelyet rövidesen más jellegzetes Pál György-, vagy ahogy akkoriban ismerik ott – George Paul-figura, mint például a “Kolléga”, vagy az emberien kedves részeg mozdony, vagy a szintén esendő emberi tulajdonságokkal felruházott, szárnyaival csapkodó repülőgép rajza hagyja el a tervezőasztalt. A Habakuk-, majd pedig a Kolléga-sorozatból hetente hagyja el a stúdiót egy-egy új rövidfilm. A sikersorozat újabbnál újabb figuráinak és Georg Paul többi sziporkáinak egyedül Hitler hatalomra kerülése szab gátat.
Hollandiába emigrál, egy esztendőn keresztül zajló vándorlási folyamatának végén Eindhovenben köt ki, a filmgyárban. Az első 3 év alatt összesen 15 színes bábfilmet készít. Az Ali baba és a negyven rabló című kisfilmet itthon is bemutatják.
Amikor a második világháború konkrét valósággá válik, családjával New Yorkba érkezik. A Paramountnál animációs tapasztalatainak felhasználásával gyönyörű musical rövidfilm-sorozatot készít. Pál György puppetoonjaival a háromdimenziós animáció létrehozásához olyan finoman kidolgozott fabábokat és „stop-motion” fotókat alkalmaz, melyeket korábban még senki nem látott. A bábok Strauss keringőjének hangjaira kecsesen pörögnek, suhannak. A puppetoonok Pálnak 1943-ban Oscar-díjat hoznak (Tulips Shall Grow – 1942).
Később a tudományos-fantasztikus filmek világába alkot nagyot, H. G Wells regényiből készít filmet, (Világok háborúja, Időgép), és még megszámlálhatatlan alkotás fűződik a nevéhez.
1980-ban a „The Voyage of Berg” (Berg tengeri utazása) forgatása közben hunyt el, szívroham végzett vele. Így az API Filmwaysnek készülő film befejezetlen marad, bár talán igazából nincs is vége ennek a láncolatnak. Pál György munkásságának hullámai megállíthatatlanul fognak tovaterjedni. Többségünk soha nem fogja igazán megtudni, miként is lett szebbé világunk emiatt az egyetlen magyar ember miatt. A kreatív emberek, sajnálatos módon, csak ritkán érzékelik, hogy mennyi hullámot keltettek, és soha nem láthatják, milyen sokféle módon van hatással munkájuk más emberekre, és azokat hogyan ösztönzik olyan eredmények elérésére, amik máskülönben soha nem jönnének létre.
S. Petrényi Zsuzsa
