Városunk széléről otthonomba tartván nyávogó hangra lettem figyelmes. Először cicára gondoltam, így el is kezdtem nézni az útszéli környezetet, de sehol semmi. Az újabb és újabb nyávogó hang irányát végre sikerült beazonosítani. Szememmel a tetőre fókuszáltam, és ekkor megpillantottam egy kuvikot a kémény tetején. Épp nálam volt a fényképezőgépem. Szerencsére nem volt ijedős a kis ragadozó, szép képeket sikerült róla készítenem. Azóta már többször is találkoztam „Tótor”-ral.
Remélem, a fülesbagoly után a kuvikot is egyre többször és több számban láthatjuk majd városunkban. Szigorúan védett madár.
Vermes Mihály
