A ceglédi kórházban átélt pozitív tapasztalatairól írt levelet a Ceglédi Panorámának Rimóczi Sándorné olvasónk. „Nehéz időszakon vagyok túl. Az influenza sajnos engem sem került el, sőt megismerhettem szövődményeit is. Mikor február 19-én éjszaka a ceglédi kórház sürgősségi osztályán kötöttem ki, csodás kis csapattal találkoztam. Kedvesek, és olyan EMBERIEK voltak. Átérezték, hogy nem szórakozásból zaklatom őket, hanem igencsak nagy a baj. Dr. Tancsik Enikő és a nővérkék humora, türelme, szaktudása komolyan lenyűgözött. Lehet így is? Nekik éppúgy fárasztó a sürgősségi munka, mint a többieknek, mégis milyen megértőek.
(Sajnos, megéltem már iszonyú perceket is ezen az osztályon: „Rosszul van? Ja, kérem én is! Miért nem a városi ügyeletre ment? Onnan küldték ide? De jó nekünk!”- gúnyolódott a nővér. Mit tehet ilyenkor egy beteg? Szégyenkezve vár, mert elmenni sem mer, hiszen betegsége miatt ment oda!)
Szeretnék azonban inkább még egy kedves történetet leírni. Szövődményként egyik fulladásos köhögésből a másikba estem. A háziorvosom azonnal a tüdőgondozóba irányított, mert legutóbb is ott kezeltek. Dr. Rajkai Katalin doktornő megdöbbenve fogadott: „Már megint így köhög?” A vizsgálat után megállapította, hogy ezt gégésznek azonnal meg kell mutatni. Este fél 6 volt. „Keresek magának egy gégészt, így nem engedhetem el. Ez szörnyű! Nem várhat holnapig!” Telefonált a kórházba, hogy fogadjanak még akkor. Nem bírom megállni, hogy ne írjak ezekről az eseményekről. Úgy gondolom, mikor az orvosi HIVATÁST emlegetjük, elsősorban ilyen emberekre kell gondolnunk. Minden rosszban van valami jó. – tartja a mondás.
Nekem az volt, hogy bár kutya rosszul voltam, átéltem ezeket a perceket. Hálás vagyok Nekik. Mindent nagyon köszönök!
Szívélyes üdvözlettel, a gyógyulás felé haladva: Rimóczi Sándorné”
Vére valaki veszi a fáradságot, hogy a jó véleményt is leírja, nem csak a rossznak ítélt eseményt. Jómagam is a Ceglédi Kórházhoz tartozom . Örülök , hogy a hölgynek is van jó véleménye. Azt hiszem ahhoz , hogy hogyan beszélnek a beteggel ahhoz néha a beteg is hozzá járul. Az orvosok is emberek , család anyák , apák nekik is mint minden embernek lehet jobb, rosszabb napjuk. A betegnek biztosan rossz napja van , mert beteg, de azért mindíg ne várjuk el azt , hogy anyánk módjára vigasztaljanak bennünket. Nagyon öszpontosítani kell egy orvosnak , hogy a pár mondatban elmondott , érzett fájdalmat azonnal megszüntesse.tisztelet nekik az áldozatos munkájukért, persze elégedetlen beteg mindig volt és lesz is . De sokszor sajnos a beteg még meg köszönni is elfelejti a segítséget, a gyógyítást.
Jómagam is csak csupa nagybetűs EMBEREKNEK nevezem az Egészségügyben tevékenykedőket.
Amikor csak odakerültem, mindig maximálisan elláttak és köszönhetem Nekik az életem!
Nem is hagyom Őket szapulni, mert tudásuk és emberségük is KITŰNŐ!
Kisprumik Bálintné Szabó Erszébet