– hangzott el a meghívón is szereplő képzőművészeti munkák kapcsán a kiállításokat látogatók szájából.
No, csak úgy kibukott, mert rögtön utána következett a helyesbítés: Hogyan lehet ezt értelmezni? Miként közelítsem meg?
Igen, a Kínálat kikelet című cikkemben említett kiállításokról van szó, leginkább Orosz Fanni munkáiról. Elsőre kék és fehér, és még inkább fehér felületek ezek a gimnáziumi fotókon. Ceglédi strandon- hajnalban, illetve Szegeden-alapos keresés után készült felvételeken. Halvány krémszínű alapokra ragasztva, csak üveg alatt, a krémszínű falakon. Gőz, pára, lecsapódott vízcseppek, csurranás, buborék, hab, felhő és a víz kékje. Kevés, de mégis minden. Jól mutatott Szaboszlai Csaba, Nagy Mária és Fogl Botond végtelenséget idéző muzsikájának hallgatása közben, Roskó Gábor festőművész a semmiből vagy inkább a kevésből folytatódó regényhez hasonló megnyitója alatt. De legjobban akkor, amikor az Éneklő Osztályok Versenyére gyakorló osztályok trillái, futamai után egyedül maradt a székekkel és az uszoda felől érkező hideg fénytől kapta meg (nappali) láthatóságát. Még annál is jobban szólt, mikor délután minden elcsendesült és csak a takarító néni vödre csörrent a folyosó végén.
Fanni festményei Tóth Menyhért fehérjeinél is fehérebbek a Generációk című kiállításon a Ceglédi Galériában. Még Ozsvát Sára kiállítást kezdő friss absztraktjánál is eszköztelenebbek, lágyabbak, líraiak. És megint csak igen csendesek. Az egész kiállítást jellemző visszafogott színezés és szigorú komponálásmód mellett is halk szavúak.
De mi ez?
Talán pont az a szolid zene, ami felé Gy. Bartus Zita, Csurgai Ferenc, Csernus Lajos, Bogdán Márta, Oláh Tibor, Horváth Klára, Apáti Tóth Sándor, Girst Ádám, Zakar József és Gulicska Lőrinc alkotásai tartanak. Ellenpontként Somos Gyula hatalmas Szent Márton ikonja, Kiszely Margó és jómagam groteszkjei, Nagy László Lázár színes nyomatai, Oldalné Gyura Irén zománcainak tüze és főként a kiállítás bizonyos részeinek zsúfoltsága álljon.
A két oldal közt Ozsvát Sára erőteljes dinamikájú nonfiguratív munkái. Sára ezekben a hetekben a FIAM házban, tucatnyi tájképet és tájképi ihletésű szabad kompozíciót is bemutat, melyek játékosan és derűsen fogalmaznak, többek közt városunkról is. Láthatjuk a felvételi előtt készült csendéleteit, melyeket még Somos Gyula keze alatt készített, így kirajzolódik az elmúlt négy év fejlődésének íve. Sára és Fanni mesterszakos hallgatók Szegeden és Egerben. Talán a diploma megszerzése után alkalmuk nyílik a fenti kérdést, kérdéseket megválaszolni, vagy segítséget adni a kortárs művészet áramlatait értelmezni.
Vannak még generációk, melyekben jelen van az elemi nyitottság. Ezt Kozma Attiláné Ildikótól tudom, aki foglalkozásokon ismerteti meg a tárlatot és a minap spontán beszélgetett kisiskolásokkal két órán keresztül négy ceglédi kortárs műről.
P.R.G.
