Egyre több ceglédi rendezvényen lehet találkozni egy jókedvű és tehetséges fiatal énekessel Kiss Attila Andorral. A Patkós Irma művészeti iskola diákja tavaly a Ceglédi Gigasztár nevű országos énekversenyt is megnyerte, de korábban is voltak sikerei énekesként. A különleges kisugárzású fiatalembert kérdeztük gyökereiről és terveiről.
– Mi a titka annak, hogy te lettél a legjobb a tavalyi Gigasztárban?
– Nagyon sokat tanultam, zenét is, éneklést is. Zongoráztam sok éven át. Sok-sok embernek köszönhetem, hogy eljuthattam idáig.
– Mikor ébredtél rá, hogy a zene az utad, hogy szeretted meg az éneklést?
– Anyukám azt szokta mondani, hogy biztos, hogy már a pocakjában is énekeltem, mert nem tudja, hogy lettem ilyen pacsirta. De az igazsághoz tartozik, hogy édesapám a 90-es években zenész volt, éttermekben, lagzikon zenélt és anyukám is zenész családból származik. Tőlük örökölhettem ezt a tulajdonságot.
– Melyek voltak eddig a legszebb pillanatok az életedben előadóként?
– Az amikor megtudtam, hogy én nyertem a Gigasztárt, ami nem egy helyi verseny, hanem az elmúlt években országos versennyé vált. A másik ilyen pillanat, amikor az Országos Népdaléneklési Versenyen megnyertük negyedmagammal a Rézsarkantyú együttessel az első helyet. Az énekegyüttes tagjai Fityó Dániel, Lipák Gyula, Gabai Martin és jómagam voltunk. A nemzetközi megmérettetésen Erdélyben is szépen szerepeltünk.– Egyre több helyre hívnak mostanában énekelni…
– Igen. Nagyon örülök neki és köszönettel tartozom azért, hogy ennyi lehetőséget kapok és elénekelhetem a kedvenc dalaimat. Legutóbb az ÉletShow rendezvényen léptem fel Leonard Cohen Halleluja című dalával, után pedig a Közgáz diáknapján énekeltem duettet egy ottani diákkal.
– Apropó. Mi a kedvenc dalod?
– Demjén Ferenctől a Jégszív. Azt a kis szerelmemnek szoktam énekelni mindig.
– Rajongóid is vannak már, akik mennek a fellépéseidre…
– Az osztálytársaim, a barátaim jönnek, ha énekelek és néha az édesapám Szegedről. Sokszor kérnek autogrammot tőlem a pólójukra, a kezükre az emberek és nagyon jólesik ez a fajta szeretet.
– Milyen terveid vannak a pályaválasztás kapcsán? Az éneklésből szeretnél megélni, vagy inkább hobbi marad?
– Énekes-színész szeretnék lenni. Ebben sokat segítenek a Patkós Irma Színművészeti Szakközépiskola tanárai, ahol szintén nagyon szeretnek. Egy biztos: a rajongóim, az énektanáraim és név szerint Sági Jutka néni, Wendler Tibor, Ecsedi Péter, Záborszky Etelka néni, Soltészné Bencsik Ilona, Fazekas Zsuzsa néni és Kecskeméti Ági néni és főként édesanyám Király Katalin Róza nélkül nem lennék itt ahol vagyok. Nagy köszönet és hála mindenkinek az életemért, a sikereimért! Azt üzenem mindenkinek, hogy örülni kell! Az élet szép! És Kodály Zoltán szavaival zárnám az interjút: ”A zene mindenkié.”
