A válogatott szünet miatt hétközi fordulóban fogadtuk a Zalaegerszegi TE csapatát március 16-án, Albertirsán. A pár nappal ezelőtti incidens után, vidáman, jó hangulatban és lelkesen várta a csapat a mérkőzést.
Álomszerűen kezdődött a mérkőzés, Fröhlich révén már az 5. percben megszereztük a vezetést, ami jó alapot adott a mérkőzésnek. Az első félidőt gyakorlatilag négy részre oszthatjuk fel, az első negyedben mi domináltunk és megtudtuk szerezni a vezetést, majd a gól után a Zalaegerszeg folyamatosan vette át a kezdeményezést, beszorultunk a térfelünkre, ez a 10 perc az övék volt, amit gólra tudtak váltani ők is a 19. percben.
A bekapott gól után újabb változás jött, ismét mi vettük kezünkbe az irányítást és a 23. percben Albert Ádám gólja után ismét előnyhöz jutottunk.
A negyedik etap aztán ismét a vendégeké volt, bár ha véleményes helyzetben a játékvezető nem állítja meg Albertet, akkor talán két gólos is lehetett volna az előnyünk, ugyanis Ádám a kapussal szemben vezethette a labdát. A zalaegerszegi csapat az előnyét azonban most nem tudta gólra váltani, így 2:1-es vezetéssel vonulhattunk félidőre.
A második félidőben aztán nekünk jött a Zalaegerszeg, bár komolyabb helyzetet nem tudtak kialakítani, inkább csak pontrúgásokból, szögletekből veszélyeztettek. Egészen az 54. percig szinte el sem jutottunk a vendégek kapujáig, legalább is említésre méltóan nem. Ekkor azonban egy szögletből bejövő labdát fejeltek ki a hazaiak, amit Takács kapásból mellé durrantott.
A 67. percben aztán sajnos ismét góllá érett a ZTE igyekezete, és egy szöglet után a rövid oldalon a kapuba fejelték a labdát.
Nagyon fontos tényező volt, hogy a nehéz helyzetben lévő csapatunk nem tört meg egy percre sem és a második egyenlítő gól után is felállt és zakatolt a győzelmet érő gólért. Amiről azt hittük, talán a 77. percben el is jöhet, amikor is Fröhlichet lerántották a tizenhatoson belül, de a sértett sajnos kihagyta a büntetőt.
De nem sokkal később aztán egy gyönyörű támadás után megszereztük, amint később kiderült a győzelmet érő gólt. Tóth Milán futott el a bal oldalon, az oldalvonaltól begurította középre a labdát a tizenhatos előterébe, ami érintés nélkül átjutott a jobb szélre. A védelemből érkező Nagy Sanyi nagy sprinttel elérte a labdát, elrobogott vele, ellőtte, a kapus a kapufára ütötte, Szabó Viktor pedig jókor érkezett és megszerezte a győzelmet és nagyon fontos három pontot érő gólt.
Nincs sok idő azonban az ünneplésre és a pihenésre, vasárnap utazunk Mosonmagyaróvárra.
Miskei Attila nyilatkozata a mérkőzés után:
Nagyon küzdelmes mérkőzés volt, megpróbáltuk megragadni az utolsó esélyt, próbálunk majd ugyanígy küzdeni, majd az összes többi mérkőzésen. Ez a csapat nagyon sokat szenvedett egész évben és el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk megoldani azt a feladatot, amit kitűztek elénk.
Kezdőcsapat:
Mursits – Nagy, Nánási, Preklet, Farkas – Fröhlich, Takács, Lengyel – Valkovszki, Tóth, Albert Á.
Cserék:
Valkovszki – Peres (19.p)
Lengyel – Szabó (56.p)
Albert – Asztalos (74.p)
Gól(ok):
Fröhlich (5.p)
Albert Á. (23.p)
Szabó (84.p)
Kőházi Ádám
