Szembe jött velem az utcán egy plakát.
Felfigyeltem rá, mert nem volt harsogó, mégis vonzotta a tekintetet. „Házasságon innen és túl – Rátóti Zoltán, Nagy Dénes, Petrik G. Band”
Minek tagadjam, melegség öntötte el a szívemet együtt látva ezt a három nevet. Három – eredetileg – ceglédi név: egy színész, egy képzőművész és egy zenekar lép fel a moziban – adta hírül a plakát. Ez már önmagában is egy napra elég lenne a boldogsághoz…
De nem töprengtem ezen sokat, inkább megvettem a jegyet és beültem az előadásra.
És csodát láttam.
Nyolc ember állt a színpadon. Szinte el se fértek. Nyolc ember, kezükben és szívükben a Zene. Egyenként is mind nagyszerű művészek – ez senkinek nem okozott meglepetést. De az a hangulat, az a harmónia, amit teremtettek Háy János novellái Rátóti Zoltán tolmácsolásában, Nagy Dénes homokrajzai és a Petrik G. Band zenéje, felülmúlta minden várakozásomat. Mint ahogy a lezárásként elhangzó dalok Rátóti Zoltán lemezéről is. El is döntöttem, ezt érdemes mégegyszer megnézni. De hol?…
Kérdésemre meglepő válasz jött: ez nem egy önálló műsor, ez nem szerepel a budapesti színházak repertoárján, ez egyszeri és megismételhetetlen produkció volt.
Megdöbbent tekintetemből további kérdések voltak kiolvashatóak: hát akkor ez most hogy… ? És miért? És miért itt?…
De még mielőtt feltehettem volna, Petrik Gábor már mondta is a választ:
– Felhívtuk Rátóti Zoltánt, hogy van-e kedve velünk együtt létre hozni egy műsort, ő meg igent mondott. Mentek a telefonok, folyt az egyeztetés novellákról, zenéről, homokrajzokról, és egyszercsak összeállt a dolog, megszületett a műsor – elvben. Most pedig megvalósult élőben. Hogy ennek lesz-e folytatása? Ezt nem tudnám megmondani.
Nyolc ember a színpadon. Vagy kétszáz ember figyelte őket lélegzetvisszafojtva. És nem volt néző, akit ne ütött volna szíven ez a találkozás, akit ne érintett volna meg a zene, az irodalom és a képzőművészet együttes – és felemelő – hatása.
A történet végére még idekívánkozik: Két nap múlva csörgött Gábor telefonja. Zoli volt. Azt mondta, szívesen lépne még fel máskor, máshol is ezzel a csapattal. A folytatást pedig reméljük…
S Petrényi Zsuzsa
Ilyenkor szép anyanyelvünk „pixeleket” nem tűrő szavai jutnak eszembe! Miért nem harsogta jó előre a „rádiónk”… „Tisztelt cöglédi embörök…, vagy mért nem tolta a képembe naponta százszor a helyi médi(j)a az ilyen programok beharangozóját??? Miért nem értesülök ilyenekről??? A múlttal vesződünk, megemlékezünk, tárlatozunk, avatunk, koszorúzunk. Csak épp a „mát” nem éljük. Erről is lemaradtam!!! (saját gondolatmenetem hálójába gabalyodva én is, most is a múltal vesződök… 🙂
Szívesen ott lettem volna… lemaradtam…(és valószínűleg nem csak én…)
A következő előadáson innen…
Legalább tudósítottak róla…:) Feltételezem, hogy S Petrényi Zsuzsa ott volt…Meghallgatnám a főszerkesztő urat, hogy miként lehetne az ilyen események előtt beharangozóként, reklámként egy jó kis felvezető cikket ide tolni…:) A cikkből nem derül ki, de feltételezhetően Cegléden történt mindez…Szervezze meg aki tudja és harangozza be a média, mert a cikk olvastán én is bosszankodtam…)
Az első gondolatom nekem sem tűrte a nyomda festéket…:) A kultúra úgy hullt le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben…ennyiből talán kitaláltátok…)
Egyetértek a fórumtársakkal és megfelelő hírverés mellett ismétlést kérünk! Mit kérünk, de követeljük!…:) Úgy néz ki, hogy nemcsak politikai, helyi-önkormányzati stb. ügyekben van önálló véleményünk…:)