Sorsok, emberek, életpályák – minden életpálya más sorsot, más küzdelmet, más elismerést hordoz. A Mesteri mesterek című beszélgetéssorozatot két fiatalember története ihlette, akik közül az egyik Spindelbauer Attila. Az ő nevéhez fűződik a ceglédi Iparosok Székházának felújítása, és az iparosok 130 éves szervezete régi-új tagsága feltámasztása. Régóta ismertem már Attilát, hiszen többször is javította nálunk a gázkazánt, de akkor lopakodott be igazán a szívembe, amikor – általa jól ismert – asztalosmester édesapámról elismerően beszélt. Egyszerű családunkban szokás volt édesapám részéről, hogy a szakmai megbeszélés végén megtisztelte az embereket egy kis gesztussal. Aszerint, hogy milyen járművel érkezett az illető pohár borral, vagy pincéből egy szép almával kínálta, esetleg éppen nyíló virágot nyújtott át búcsúzóul a vendégének. Attila ezt a gesztus és beszélgetést nem felejtette el, sokszor hallottam tőle, hogy ő is elvarázsolta, így nagy szeretettel és tisztelettel beszélt az apámról. Ilyen előzmények után hallottam, hogy újjászervezi, feléleszti az iparosok testületét és éreztem, ez neki való feladat, mert teljes szíve benne van őseink dicső múltjának felelevenítésében.Az ötlet – mint elmondta – egy buszkirándulás alkalmával fogalmazódott meg benne. Skribek Pál vecsési és Karikás Pál gyáli ipartestületi elnökök beszélgettek arról, hogy sajnos felszámolás alá kerül a Ceglédi Ipartestület. Attilát – mikor ezt meghallotta – mélyen érintette.
– És ha megmentenénk? – kérdezte tőlük.
– Akkor mi segítenénk! – válaszolta az előbbi két elnök.
Így is lett. Szervezés, sürgés-forgás, a még szunnyadó szikra felélesztése következett. Lelkesen, sok ember összefogásával, munkával, pénzt, energiát nem kímélve megindult az újjáépítés. Széppé varázsolták az épületet, egy szép napon kinyílt a kapu és hívogatóan várta az érkezőket. Jöttek is régi tagok, fiatalok, akik érdeklődnek a szakma iránt, városi lakosok, akik ősei valamikor e falak között tettek a közért.
– A jelszó a felújítás alatt az volt: Gyertek fogjunk össze fiatalok, mutassuk meg, mire vagyunk képesek, amíg van kinek! – mesélte Spindelbauer Attila. – 130 éves múlt van mögöttünk. Kötelességünk őseink emléke előtt így tisztelegni. Nyissuk ki az épületet új szemlélettel, de a hagyományokat továbbvivő módon, nyissunk a vállalkozások és lakosság felé!
A város meglepetten, de örömmel fogadta ezt, sokan szurkoltak a sikerért. Az iparosok színe-java részt vett a munkában. Most már elmondható, hogy beindult az élet a székházban és a szervezetben is, sok szakmai fórumot szerveznek. Korosztályonként próbálják megcélozni nemcsak az iparosokat, de a ceglédi lakosságot is a rendezvényekkel, bálokkal, kiállításokkal, vásárokkal. A munka és a szórakozás összehozza az embereket. Terveik között szerepel az Idős Szakik Fóruma nevű rendezvény is, és folyamatosan keresik a már nyugdíjban lévő, de aktív szakembereket, hogy csatlakozzanak a szervezethez.
– Minden nap akad kihívás, feladat, új terv az ipartestület életében. – folytatja Attila, – A minap sikerült egy fiatal, vállalkozni vágyó fiúnak szakmai információval segíteni. Nagy örömömre szolgált, hogy boldogan távozott, mert el tudtuk őt igazítani. Jó kapcsolatot ápolunk a Rég Idők Tárházával és annak vezetőivel, mert a célunk hasonló: a múlt megőrzésével a jövő segítése. Nagy öröm az is, hogy a Kossuth Múzeumban óriási sikert aratott az Iparkodjunk! kiállítás, olyannyira, hogy többszörösen meg kellett hosszabbítani a nyitva tartást június végéig.
– Mi az, ami erőt ad ehhez a sok feladathoz?
– Természetesen a családom és a munkám. Szeretem a hivatásom és a feleségem, három szép gyermekem is támogat mindenben, büszkék rám.
– Végezetül mit mondanál zárszónak?
– Isten éltesse a tisztes ipart!
Farkasné Marika
Nagyon büszke vagyok Rá. Kiskora óta ismerem,olyan közel áll hozzám mintha a saját gyermekem lenne. Szívből gratulálok az elért eredményekhez. Kívánok a további terveihez
és munkájához sok erőt,egészséget, valamint a családi életében sok örömet, szeretetet, megbecsülést és boldogságot!!!